1. Rész

A családom..

   - Elegem van ebből, nem érted? – szól újra Tori, miután ismét felhozódott a kisváros „izgalmas” élete.
  - Tori.. Ne kezd megint.. Megbeszéltük, nem megyünk sehova.. - már egy ideje, felhozódott az „unom az életem, pakoljunk és lépjünk le Londonba” ötlet, de akkor se tetszett és most se fog. Tori válaszomra becsapta karcos, tölgyfa bejárati ajtónkat, mire az üveg is megremegett benne. Hát igen.. Nem éppen a legjobb otthonban élünk. És nem is a legnagyobb.. Két hálószoba, egy fürdő, és egy konyha. A falak mindenhol fehérek, legalább is valamikor azok voltak. Mára a kosz, és a piszok hamuszürkévé varázsolta őket. Az egész faluban a mi házunk volt egyedül ilyen, de mit várhat az ember egy olyan családtól, hol az apa iszákos, az anya meg vese beteg? Igen, apánk iszákos.. Nem kicsit, mióta anyánk legyengült, egyre többet iszik. Kezet egyikkőnkre sem emelt. Eddig.. És remélem nem is fog.

   - Ashley! Figyelsz rám? – lóbálta meg kezét előttem Tori, mikor nem reagáltam.

   - Nem! Nem akarom hallani ezt az egész „Elegem van, nem érted?” dolgot! Nem fogunk elköltözni Londonba és kész! Felejtsd el végre! – kissé felemeltem a hangom, ami nagyon ritka eset. Igen, ha kell nagy a szám, de sose akkora, mint Tori-é. Idő közben a szobánkban kötöttünk ki. Ez sem volt különb, mint a ház többi része. Kicsi, két ágy, szekrény, egy-egy laptop, amit még a ballagási pénzünkből vettünk. Nem akartam tovább hallgatni, ahogy Tori fortyog, és győzköd. Felvettem inkább a görkorcsolyám és kimentem. Semmi nem feledtet úgy az emberrel, legalább is velem, mint a görkorcsolyázás. Ahogy egy dombon lefelé suhanok, vagy csak úgy gurulok, és becsukom a szemem. Mintha zuhannék. És semmi nem tud megzavarni. Semmi. Az elsuhanó táj, ahogy az ősz színeiben pompázik. A kedvenc helyemre mentem automatikusan, ahol ez még jobban kitűnt. Nem sokan tudtak erről a helyről. Egy erdő közepén lévő kis ösvény. Görkorcsolyására megfelelő, és a táj gyönyörű.

Este mentem csak haza, aminek nem nagyon örültek. Ahogy én se annak, ami fogadott. Anya a szobában sírt, apa részegen a konyha padlójában fetrengett. Remek. Reggelre megint takaríthatom össze a szemetet, és egyéb dolgokat utána..