7. rész

A megmentő

Tudom , megint késtem vele, és sajnálom, de köszönöm, hogy olvassátok a blogot, ismételten egy icipicit hosszabb résszel  jelentkezem. Remélem tetszeni fog, komizzatok, mert abból tudom, hogy mit változtassak SZÁMOTOKRA. A facebook csoport továbbra is él és virul és  várja a  további jelentkezőket. Jó olvasást.
xXAshleyXx

Eric Fith..  Valami vonz benne, a titokzatossága talán. Két hete dolgozom itt, és az óta többször is megfordult már az én műszakomban, de mindig takarta az arcát, és nem nézett a szemembe. A munka egyébként nagyon tetszik, nem tudom, hogy hogyan fogom megköszönni neki a lakást is és az állást is, a legkevesebb, hogy ma vele vacsorázom. Persze nem sok kedvem van hozzá, de annyit segítet nekünk, és egyedül se akarok otthon lenni, hisz Torinak is bejött a meló, és ma este is ott van, még korábban ment el a szokottnál, hogy megint segítsen kipakolni, meg valamit magyarázott még, de épp akkor nem figyeltem. Huppsz. Még két perc és találkozom Michael-lel, nem tudom, miért izgulok ennyire. Oké, jó pasi, meg aranyos, meg kedves, de valahogy.. nem fogott meg rendesen.  Na jó, elég, lejárt a műszak, pityegett az órám, és én már is a női mosdóban vagyok, hogy rendbe hozzam szétzilált hajamat, ami kontyba volt fogva, de most mindenfelé állt a szaladgálástól. Őrületes volt a mai nap. A tükör előtt állva, újra átgondolom ezt az egészet.
Reggel mikor fel keltem, rájöttem, hogy ha nem igyekezem, elkések. Fasza. Körülbelül két másodperc alatt kikeltem az ágyból, és összeszedtem a dolgaimat; blúz, szoknya, cipő. Gyorsan felkaptam őket, a hajamat egy laza kontyba fogtam, fogat mostam és már úton is voltam, amikor észrevettem, hogy a telefonom otthon maradt, de ha hazamegyek érte biztos, hogy elkések. Lekaptam a magas sarkú cipőmet és futásnak eredtem, persze az eső is elkezdett szemerkélni. Amint jobban körbenéztem, megláttam, egy pocsolyát, a járda mellet és beljebb akartam menni, hogy még véletlenül se történjen baleset, de már késő volt, jött egy rohadt autó és a fehér blúzomtól kezdve a harisnyám aljáig mindenem sáros lett. Egy szó ugrott be ismételten. Fasza. Épp hogy beléptem az épületbe, úgy elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék. Gyorsan visszabújtam a magas sarkú cipőmbe, majd beálltam a pult mögé, és éppen időben, mert megjött Michael, aki átlátott rajtam, én viszont nem láttam mást, csak a frissen vasalt öltönyét, a tökéletesen ápolt haját, és fehér fogsorát. Egy pillanatra összerándult a gyomrom, majd az érzés el is múlt. Mi van velem? Nem ez a szerelem. A szerelem az, amikor meglátom, és nem csak egy pillanatra rándul össze a gyomrom, hanem végig úgy érzem, mintha pillangók milliói repdesnének a gyomromban, ha mást is tudok róla mondani, nem csak annyit, hogy „Hát igen, jól néz ki, helyes és.. és kedves.”.  Hanem ha valaki kérdez róla valamit, akkor szinte az egész önéletrajzát feltudom sorolni, hogy mit szeret, és mit nem, mire allergiás, mi a gyengéje, mi hozza el egyszer a vesztét, mi szeretett volna lenni kiskorában. A szerelem az, hogyha elejt egy bókot, akkor azon nyomban pír önti el az arcom, és szégyenlőssé válok, ha a barátai előtt nem néz levegőnek, és nem bánik velem lekezelően, hanem oda jön, megfogja a kezem büszkén, és ad egy puszit az arcomra, hogy „Igenis Ő az ÉN barátnőm, és szeretem!” Viszont ilyet soha nem tenne Michael.. Ehhez Ő túl büszke.

-         Ash? Minden rendben? Úgy nézel rám, mintha UFO lennék. – jézusom.. végig őt bámultam?! Nem vagyok észnél..

-         Pe..Persze. Minden rendben. Csak borzalmas reggelem volt és elbambultam. Ne haragudj. – esdeklően nézek rá, majd kilépek a recepciópult mögül, hogy a saját szemével tudjon meggyőződni az igazamról.

-         Ash.. Borzalmasan nézel ki. – gyorsan végigfutatja a tekinteté rajtam, de a mellemnél egy kicsivel tovább időzik a kelleténél, mire érzem, hogy pirulni kezdek, és összefonom a karomat a melleimnél.

-         Sejtettem a megerősítésed nélkül is, de azért kösz.. – Hirtelen váltottam lettem kedvesből, flegma. És hogy miért? Roppant egyszerű. A főnököm és a barátom egyben, de ez nem jogosítja fel arra, hogy a mellemet bámulja.  Gyorsan oda figyelek mivel megnyomták a recepción lévő csengőt, hogy  figyeljek már, és kit látnak szemeim? Eric Fith áll a pult másik oldalán, és én egy műmosollyal odaállok.

-         Jó reggel! Üdvözlöm ismét a Csillagfény Hotelban! Miben segíthetek?

-         Khm.. A szokásos szobámat szeretném kérni, ismételten csak egy éjszakára. – sehol nem láttam mellette vagy mögötte hölgyet, lehet csak pihenni, akar, a hangját szánt szándékkal elmélyítette, így kissé röhejes volt, mielőtt válaszolni tudtam volna, vagy oda adni a szoba kulcsát, Michael megszólalt.

-         Most mi a franc bajod lett hirtelen? – kissé felháborodott hangjának volt egy enyhe.. éle.

-         Mármint? – elkezdtem ismét bevinni az adatokat a gépe és Eric csak várt és figyelt.

-         Egyik pillanatban még kedves vagy aztán meg felgma. Mi ütött beléd?

-         Óó. Nem igaz nem esett le seggfej! –lecsaptam a kulcsot a pultra, de Eric nem vette el, figyelte a műsort, nem hiszem, hogy lenne jogom így beszélni a főnökömmel, de mégis megteszem.

-         Hogy mondtad Ashley? – most már több fenyegetés hallatszott ki a hangjából, mint legelsőnek. De nem érdekelt.

-         Jól hallottad seggfej! Lehet hogy a főnököm vagy, és egyben a barátom, és az is lehet, hogy kurva rossz reggelem volt, és az ingem tiszta víz, aminek hatására átlátszik, de ez nem jogosít fel se téged, se senki mást arra, hogy a melleimet bámulja! Téged meg aztán tényleg nem kellene erről felvilágosítanom, hisz a főnököm vagy az Isten szerelmére!  ÉS csodálkozol, hogy miért nem mondtam anno igent neked! – mikor ezek a szavak elhagyják a számat rögtön meg is bánom, mérges vagyok rá, de ezt nem kellett volna mondanom. Lejjebb veszem a hangerőt és folytatom. – Talán, ha néha normálisabb lennél, és úgy tudnál viselkedni, ahogy az alkalom vagy a helyzet megkívánja több esélyed, lenne, nem gondolod Michael? - a szemem sarkából észlelem, hogy még mindig itt van Eric és úgy, tesz, mintha a körmét tanulmányozná oly nagyon, de ennél átlátszóbb nem is lehetne, hogy issza a veszekedésünk minden szavát. Mich nem mond semmit, minek hatására elkezdek visszafordulni a vendégeimhez, de elkapja a felkaromat.

-         Akkor.. – zavarban van, tudom, mert megvakarja a tarkóját. Hogy ezt honnan tudom, hogy azt jelenti, nem tudom. – Akkor nem lenne esetleg kedved eljönni velem.. ma vacsorázni? Semmi pucc, semmi felhajtás, csak itt a hotel éttermében. Csendben, ketten.

-         Mich.. – semmi kedvem ma hozzá, de én bátorítottam az előbb, hát most kénytelen vagyok meginni a levét.

-         Ash, te mondtad az előbb, kérlek.

-         Rendben, de ha még egyszer a mellemet fogod bámulni, kikaparom a szemedet! – a hatás kedvéért felé karmolok a levegőben, mire nevetve meg ölel. És érzem, ahogy a keze egyre lejjebb és lejjebb csúszik a derekamon.

-         Seggfejkém! Elég volt szerintem, különben kénytelen leszel egyedül vacsorázni! –eltolom magamtól a vállánál fogva, sok volt ez nekem mára.

-         Bocs Ashley, csak..

-          Michales, sorom van.. – mutatok a lassan tényleg az ajtóig elérő sorra, mire bólint egyet Mich és elmegy. Végre.

-         Elnézést a kellemetlenségért! Parancsoljon a szobája Mr. Fith. Kellemes pihenést! – elkapja a kezemből és felviharzik a lépcsőn, legalább egy köszönömöt kinyöghetett volna. Még egy seggfej. Hmm.. Feltűnően sokat használom ma ezt a szót. Érdekes. Pedig nem igazán szoktam káromkodni. És most a tükör előtt állok, és a hajamat igazítom, miközben az agyam teljesen üres. Egy kicsit izgulok, de az inkább a megjelenésem miatt van, mint a Michalellel való találkozás miatt. Leengedtem a hajam, és mivel összebarátkoztam Laurával-ő szokott váltani engem általában- felajánlotta, hogy hoz nekem egy ruhát, ne ebben kelljen vacsoráznom, amit hálásan el is fogadtam. Egy ruha helyett egy egész kollekciót hozott nekem. Ruha a hozzá illő cipővel és táskával, sőt még karkötőt is hozott. Hú, Laura aztán nem viccel, ha ruháról van szó. 

-         Gyorsan átöltöztem, és megnéztem az órát. Hmm.. Elegánsan kések. Kisétáltam a mosdóból és megkerestem az éttermet. Most először nézek jobban körbe. Igazából szép hely, régies, de elegáns. Amikor beértem az étterembe megpillantottam ŐT. Fekete zakót viselt, de.. Baseball sapka volt rajta. Eric Fith. Furcsa, hogy nem Michaelt pillantottam meg elsőnek, de valami oda vonzotta a tekintetemet. Most nem volt úgy eltakarva az arca, mint máskor. Jobban szemügyre tudtam venni. A sapka alól göndör haj kandikált ki, a szája enyhén rózsaszín és elkésztő módon nagyon vonzza a tekintetemet. Telefonált és valamin elmosolyodott, mire gödröcskéi megjelentek, elképesztő látványt nyújtott. Még így baseballsapkában is úgy festett, mint egy angyal. A szívem dobbant egy nagyot és akaratlanul is felé tettem meg egy lépést, mire észbe kaptam, már majdnem az asztalánál voltam. Megeresztett felém egy pillantást. Egy jó hosszú pillantást, amellyel jó alaposan végigmért. A lábamat fikszírozta egy ideig majd tovább haladt, de nem időzött a melleimnél, mint Michael. Érdekes. Na nem, mintha olyan melleim lennének, hogy nem elhanyagolhatóak, csak mégis furcsa gesztus volt tőle. A szemembe nézett. Mélyen. És ekkor beszédre nyitottam a számat, ám valaki megelőzött.

-          Ashley! Itt vagyok! – Michal.. most az egyszer igazán csendben maradhatott  volna, úgy tettem mintha nem hallottam volna, és néztem tovább az idegent, aki ugyan így cselekedett, majd felhúzta az egyik szemöldökét, mire bepánikoltam.

-         Ne haragudj! – Nem úgy voltam itt, mint dolgozó, és nem is nézett kis idősebbnek, mint én. Nem fogom az időmet vesztegetni, a magázódással. – Szörnyen ismerős vagy nekem. Bocsánat. – ezzel a lendülettel megfordultam és elindultam, de hallottam, ahogy még kuncog. Mennyei hang. Mmm.

-         Ashley, hey, minden rendben?  - Persze, rendben lenne, ha mellette ülhetnék és nem melletted.

-         Tessék? Persze. –mosolyt varázsoltam az arcomra és megkerültem az asztalt, majd puszit adtam neki, szerencsémre pont úgy ülök, hogy lássam Mr. Titokzatost, és ő is pont engem figyelt, amikor puszit adtam Mich-nek. És nem éppen vidám kifejezéssel. Mi van velem? Egy srác tetszik, akinek még a valós nevét sem tudom. Ugyan már.. Eric Fith?! A mesében sincs ilyen név.. Az a mosoly, a kuncogásának hangja, a zöld szeme, a kikandikáló göndör fürtje. És most is idefelé néz. Inkább megpróbálok koncentrálni Mich-re.

-         …a hajóorrba, el tudod ezt képzelni?  - miről maradtam le? Mi volt a hajóorrba? Biztos valami szörnyen vicces, mivel ő nagyon nevet, ezét egy mosolyt erőltetek magamra és hümmögök valamit.

-         Éhes vagyok, rendeljünk. – bármit csak ne egy hajóorros sztorit. Én csirkemell salátát rendeltem egy pohár ásványvízzel, viszont azt már meg nem tudnám mondani, hogy mit rendelt Michael, de azt tudom, hogy Mr. Titokzatos idegen, marhasültet rendelt vörösborral. EGY személyre. És ennyi, többet nem rendelt. Néha-néha szemeztünk, de én mindig elkapta ma tekintetem 2 mp után, ami furcsa, hogy éreztem, ahogy a tekintete perzseli a bőrömet.

-          Benne vagy? – Michael hangja rántott ismét vissza a jelenbe, és ismételten fogalmam sem volt róla, hogy miben is kéne benne lennem. Ha megint rákérdek, hogy ’Tessék?’ vagy hogy ’Mi?’ tuti kiakad.

-         Ööö.. Persze?! – fogalmam sincs mibe mentem bele.

-         Klassz! Akkor menjünk! – Ácsi.. Ácsi-ácsi-ácsi! Hova is megyünk?  Felálltam és követtem, de csak nem bírtam magammal. – Hová is megyünk Mich? – megállt és hátra fordult, a szeme az eddigi csokoládébarnából átváltott feketére.

-         Fel. Hozzám. A szobámba. Az előbb egyeztél bele. – megfogta a kezem és ismét megindult.

-         Hogy mivan?! Na neem! – felnevettem ettől az abszurd ötlettől és kikaptam a kezem a kezéből. – Te HÜLYE vagy? – a hangom nem olyan halkra sikerült, mint ahogy azt terveztem, de nem érdekelt. Ez az idióta komolyan a szobájába akart vinni? Fel.. HOZZÁ?!

-         Mit hisztizel? Az előbb belementél készségesen!

-         Csak, mert nem figyeltem a hülyeségeidre! Mennyit ittál? Bocs, arra sem figyeltem. - a periférikus látásommal érzékelem, hogy pont Mr. Titokzatos ember asztala mellett állunk, és ismételten lyukat éget a pillantásával a hátamba, vagyis. .az egész étterem lyukat égett a hátamba.

-         Semennyit nem ittam!

-         Bűzlesz a piától! Menj fel a szobádba. - halkabbra vettem a hangomat, hogy nem vettem észre, hogy bepiált? Ja, persze, hisz Mr. Angyalarcú idegennel szemeztem.

-         Remek, menjünk! – vigyorog, és megint elkezd húzni, mire valaki elkapja a másik kezem, és egy erőteljes húzással maga mellé állít.

-         Azt hiszem, azt mondta, hogy nem megy fel veled haver! – egy nagy tenyér fogta közre az ÉN kezemet, az érintése puha, a válláig érek fel, már nincs rajta baseball sapka, így gond nélkül tanulmányozhatom az arcát, amikor a felismerés olyan erővel hasít az agyamba, hogy az már fáj. Mr. Angyalarcú idegen nem más, mint Harry Styles, aki most éppen megvéd, egy olyan dologtól, amitől valójában nem is kell megvédenie. Harry.. Styles..

-         Szerintem, meg fel akar jönni velem! – Michael a kezem után nyúl, de Harry behúz a háta mögé, és én beszívom férfias illatát, ami egyszerűen mámorító. Kölnije illata keveredik, az ő eredeti Harry Styles illatával.

-         Szerintem meg nem akar! - erőteljesen megnyomja a ’nem’ szócskát, és én még egyszer mélylevegőt veszek, és élvezem, ahogy kitölti a tüdőmet és a szaglóérzékemet az Ő illata.

Már megint mit csinálok?! Mint egy idióta rajongó, engem nem érdekel Harry Styles. Na jó érdekel, és most pont megvéd engem, de miért? Naponta jött ide más nőcivel kefélni. Elég, ezek egymásnak fognak ugrani. Kimászok Harry mögül és kettőjük közé állok.

-         Köszönöm ezt az életmentő lovagiasságot, hogy végre megtisztel a valódi énével, és ezt csak a nevére értem, hogy tisztázzuk. És Köszönöm, meg tudom védeni magam. – Elfordultam Harry-től, és Michael-hez kezdtem beszélni. – Te pedig szedd össze magad, és húzd fel a segged Mich a szobádba, józanodj ki, és megbeszéljük ezt az egészet, mert nem akarok felmondani. Gyerünk. – megfordítottam Michael-t és megtoltam kifelé, mire morogva, de elment.

-         Szia. – Lenézett rám Harry a gyönyörű zöld szemeivel és huncut mosoly játszott ajkain, ahogy kiejtette ezt az egyetlen árva szócskát. És fogalmam sincs mi ütött belém, megfogtam magam, hátátfordítottam és szó nélkül ott hagytam Harold Edward Styles-t, és egyenesen a női mosdóba masíroztam.