6. rész

A titokzatos idegen

Remélem fog tetszeni, kicsit hosszabb, mint szokott lenni, kérlek kommenteljetek, vagy a chat ablakban hagyjatok megjegyzéseket! Köszönöm! Jó olvasást!
xXAshley

A ház már megvolt, már csak munka kellene, hogy meg is tudjuk tartani. Elképzelésünk sem volt arról, hogy ki, vagy hogy egyáltalán mit fog dolgozni. Tapasztalata csak Torinak volt, elég kevés, mint pultos, de végül is több mint a semmi, ebből kifolyólag ő most pultos állások után kutat a laptopon, én meg a szobámat rakom rendbe.  Próbálom minél kényelmesebbre átalakítani. Áttologattam pár bútort-inkább átcibáltam-, bepakoltam a ruháimat a szekrénybe, szépen össze is hajtottam, a könyveimet szokás szerint ABC sorrendbe felpakoltam a polcra, az íróasztalom fölé. Mire mindennel végeztem már 8 óra volt, de megért minden szenvedést. Tetszett az újonnan átalakított szobám. Leültem az ágyamra törökülésbe, és körbevizslattam a szobát. Tetszett, de mégis furcsa volt. Valahogy rossz érzés öntötte el a testem, ha –akarva vagy akaratlanul- arra gondoltam, hogy ott hagytam anyát, egy alkoholistával, ráadásul ő beteg is. Felfordult magamtól a gyomrom. Ilyen és e fajta gondolatok cikáztak oda és vissza a fejemben, mígnem leállítottam magam, és eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel, és elaludtam.
Kopogtatnak.. Nem érdekel, álmos vagyok, hagyjanak békén. Majd elmegy. De a látogatóm nem kívánt elmenni, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és kómás fejjel megindulni, elküldeni a francba a látogatómat, mint aki ráfeküdt a csengőre.. Esküszöm, hogy elküldöm a francba.. Kinyitottam az ajtót és készültem, hogy leordítom a fejét, de amikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen éber lettem, és 180° -os fordulatot vettem, de túl késő volt, elkapta a kezem, és visszarántott a mellkasához. Mit keres itt?! Hogy talál meg?!

-         Te kis szajha, előlem nem menekülhetsz! Azt hitted, ha ide költöztök Londonba, nem jövök utánad, és nem kereslek meg?! Dehogy nem te hülye liba! – gúnyosan nevetet és lelökött a földre. Nem! Ez nem lehet igaz! Megint meg fog történni..

-         Ash! Ashley! Ébredj! Hey!  - Tori finom rázogatása hozott vissza a jelenbe. Csak egy álom volt.. Egy rossz álom. Nem talált meg, nem jött utánunk, nem fog megtörténni még egyszer.

-         Hey! Ne sírj! Megijesztettél, annyira kiabáltál álmodban, és sírtál, meg rúg kapálóztál.. – és csak most tudatosult bennem, hogy tényleg sírok, Tori szavait figyelmen kívül hagyva a nyakába borultam, és hagytam, hogy megnyugtasson. Simogatta a hátam, miközben én telesírtam a pizsamáját. A csendben, csak az én halk zokogásom hallatszott, amit később Tori tört meg.

-         Írtam ma három clubnak, mind visszaírt, de csak egy hívott be meghallgatásra. – nyugodt volt a hangja, nagyon is.

-         Tényleg? – hátrébb húzódtam és megtöröltem a szememet – Ez remek. Melyik club?

-         A Funky Buddha. – amint kimondta, lesütötte a szemeit, mintha valami bűnt követett volna el.

-          Viccelsz?! – persze az én állam a földet verte, mivel a Funky Buddha egy eléggé felkapott hely Londonban.

-         Nem. Pont kiesett egy alkalmazottjuk és nagyon szükségük van egyre. Holnap megnézik, hogy alkalmas lennék-e én arra az egyre. Ha sikerülne, ki tudnánk fizetni az első havi bérletet, és ha te is találtál melót, minden könnyebben menne.

-         Persze, én is fogok találni, majd holnap nézek a neten, meg majd beszélek Michaellel is.

-          Megoldjuk! – fülig ér a szája, nagy mázlista.

-         Minden este kellene menned? Vagy csak hétvégenként?

-         Őszintén? Nem tudom, remélem minden este, szeretném, ha kitöltené az estéimet, addig se unatkoznék. Amúgy tetszik a szobád, jobb lett, mint volt.

-         Köszi, nekem is. - mosolyogtam, majd Tori befeküdt az ágyamba és együtt aludtunk vissza. Reggel felkeltem és úgy döntöttem meglátogatom azt a kis boltot, amit idefelé jövet láttam.  Vettem kenyeret, tejet, tojást majd haza indultam és készítettem reggelit, felkeltettem Torit és megreggeliztünk. Majd ő rohant is a meghallgatásra én meg itthon maradtam egyedül. Neki álltam munka után nézni. Rengeteg állás volt fent, de sajnos nagyon sok hozzáértést követelt meg. Üzletvezető, tervező, szabó, cukrász, varrónő, szakács, mind-mind kilőve. Küldtem pár e-mailt oda, ahol bolteladót vagy recepcióst kerestek, de mindenhonnan negatív visszajelzést kaptam. Úgy döntöttem sétálok egyet, és felkeresek egy újságost, hisz nem csak a neten vannak álláshirdetések. Imádtam a tájat, a forgalmat, a levegőt, a fákat, mindent, ami körül vett. Teljesen más volt London, mint az eddigi helyek, ahol jártam.  Itt zajlott az élet, egy percre sem volt megállás. Mikor megtaláltam az újságos standot, vettem egy-két újságot, meg egy tollat és neki álltam egy padon keresgélni, de mit ne mondjak, itt sem jártam sokkal, több sikerrel, mint az interneten. Sehol semmi. Kétségbeesésemben haza mentem és felhívtam Michael-t.

-         Ashley, szia! Na milyen a lakás? Tetszik? – hangja mindig vidáman csengett, és most úgy éreztem új erőt önt belém.

-         Igen, nagyon tetszik, nem, tudom, hogy hogyan fogjuk tudni meghálálni Michael! – próbáltam minél hálásabbak hatni és boldogabbak, de valahogy nem jött össze.

-         Minden rendben? Olyan furcsa a hangod, nem tetszik a lakás? – rögtön kiszállt minden boldogság a hangjából.

-          De nagyon tetszik, csak egész nap munka után kutattam de egy darabot nem találok, egy tucat e-mailt elküldtem, de mindenhonnan vissza utasítottak. Bezzeg Tori elküld csak három darabot, és persze, hogy abból London legnépszerűbb clubja hívja be.. – hihetetlen.. én most féltékeny vagyok?! Nem vagyok normális. 

-         Ashley, nyugi.

-         De neki mindig minden olyan könnyen megy, semmiért nem kell megszenvednie, mint nekem. Semmiért..

-         Ashley, milyen állásokat kerestél? – ismét hangulatváltozást véltem felfedezni a hangjában, egy cseppnyi reményt, és titokzatosságot.

-         Hát. Bolti eladó és recepciós.  De sehova nem vagyok elegendő.

-         Recepciós? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok egy helyet?

-         Akkor? Akkor a nyakadba ugranék sírva és visítozva.  –felnevettem, mivel megjelent szemeim előtt ez a kép.

-         Akkor indulhatsz is, mivel szükségem van egy recepciósra ide a hotelba. Nem nagy meló, de mindenki rendesen meg van fizetve, és a főnököd a spanod is lenne, na mit szólsz hozzá?

-         Ez.. Ugye most csak viccelsz. – nem tudtam egyszerűen elhinni, amit mond, házat is és állást is tud adni egyszerre! Hihetetlen!

-         Halálosan komolyan beszélek Ashley. Na? Benne vagy?

-          Én.. IGEN! Természetesen! És mikor kell kezdenem? Hol van? Mi a neve? – persze elnevette magát a kérdése tömkelegére. Imádom hallani, ahogy nevet.

-         Csillagfény Hotel. Holnap érted küldök egy taxit kettőre. Megfelel?

-         Meg! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!  Nem tudom, hogy hogyan fogom meghálálni neked Michael! Imádlak! – hallottam közben az ajtót nyitódni, majd becsukódni,  és gyorsan elköszöntem Michael-től és Tori elé mentem, de nem egy boldog arcot láttam, hanem egy szomorút, és sírt is.

-         Victoria? Nem sikerült? – oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

-         Én.. én megpróbáltam mindent, majd azt mondták.

-         Shh..  Nem kell folytatnod.

-          De kell, mivel FELVETTEK! – a fülembe ordított mire két méter hátráltam és megvártam, amíg elmúlik a fülem csengése.

-         Tori, nekem is van állásom! Michael felvett recepciósnak! – és itt elszabadult a pokol, elkezdtünk visítozni, sírni, ölelkezni, ugrálni, mindent tettünk, ami az örömünket ki tudta fejezni.

-         Mikor kezdesz? Én már holnap!

-         Én is! Úristen nem hiszem el! – egészen estig ugráltunk, mígnem hulla fáradtan, de izgatottan bedőltünk az ágyba és nagy nehezen állomba merültünk.
Úristen, ma van az első napom a hotelban! Wááá!

-          Torii!!

-         Asssh! – egyszerre indultunk meg a szobáinkból, hogy felkeltsük a másikat, ami elég vicces volt, mivel nagy lendülettel indultunk meg mind a ketten és így a földre huppantunk.

-         Te miért kelsz még fel? Nem este mész csak be dolgozni? – álltam fel nevetve és a fenekemet fájlalva.

-         Nem, azt mondták az első pár héten, menjek be kora reggel, hogy segítsek pakolni, meg előkészülni estékre, de ez plusz pénz, és az sose jön rosszul.

-         Úristen.. El sem hiszem, hogy ma megyek dolgozni! Hány óra? El kell készülnöm! –és ezzel ott hagytam egyedül Torit, és felszaladtam keresni valami ruhát.

-         Begöndörítettem a hajamat, felöltöztem, és mire észbe kaptam 2 óra volt és már dudált a taxi is. Tori már rég elment ezért becsuktam az ajtót és beültem a taxiba. Az út félóra volt, és a hotel maga nem volt egy ötcsillagos motel, de az a lepukkant lebuj sem. Bent a hallban már ott várt Michael, és rögtön a nyakába ugrottam. Először nem tudta mire venni, majd átölelt, és nevetett. Hátráltam pár lépést és szemügyre vettem. Korához képest fiatalabbnak nézett ki, nem mintha sokkal idősebb lett volna tőlem. Senki nem mondta volta meg róla, hogy ő egy szállodaigazgató. Még mindig istenien néz ki.

-          Huh. Istenien nézel ki Ash. – megfogta a kezem, és óvatosan megpörgetet, mire kuncogni kezdtem.

-         Te sem vagy semmi Michael! Egyszerűen mesésen nézel ki!

-         Na elég a bókokból kisasszony! Ideje munkába állni! Legközelebb fekete szoknya, fehér blúz, és ez a magas sarkú, remekül áll a lábadon! – ismételten kuncogtam a főnökösödésén, jól állt neki, elmagyarázta 10 perc alatt, hogy mi lesz a dolgom, és hogy mit kellesz mondanom az érkező vendégeknek.

-          Érthetően magyaráztam? Az újak betanítása Carla dolga volt, de ő ment el. Terhes lett.. – megforgatta a szemét, miközben bemásztam a pult mögé.

-          Igen, felfogtam mindent, innentől boldogulok egyedül is. Köszönöm még egyszer. – áthajoltam és adtam neki egy puszit, mire enyhén zavarba jött és kibotladozott a hallból.

Az első napom nem volt valami forgalmas, viszont volt egy férfi, aki felkeltette az érdeklődésemet. Egy elegáns nővel jött be az oldalán, míg ő maga baseballsapkát viselt, és még annak a tetejébe is a fejére húzta a pulcsija kapucniját, és napszemüveget viselt. Semmit nem tudtam kivenni az arcából. Viszont a nő, nagyon kifinomultan volt öltözve, egy fekete térd fölé érő ruhát viselt, magas sarkúval, hosszú, nyílegyenes haja a derekáig leért, és csendben álldogált a férfi mellet, aki egy bizonyos Eric Fith néven bérelt ki egy szobát estére. Érdekes, kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban is fogok-e még vele találkozni. Utána néztem a gépen, és egy párszor már volt ebben a szállodában. Hmm.. Telt ajkain és hosszú ujjain kívül semmit nem láttam belőle, csak a rekedtes hangját hallottam. Ki kell derítenem ki ez a férfi!