2014. augusztus 13., szerda

12. Fejezet

Végleg vége? 

Gyilkos pillantásokkal méltattam barátnőm döntését, mikor tudja – hisz az előbb meséltem el neki -, hogy milyen is a kapcsolat közöttünk. Harry, hogy segítsen sántikálni, segítségül nyújtotta a karját nekem, de ügyet sem vetve rá, bele karoltam Fanniba, és megindultam. Hallottam, ahogy még sóhajt egyet Harry, és elképzeltem, ahogy frusztráltan beletúr a hajába. Pár pillanattal később halottam a hátunk mögül a lépteket, ahogy Harry megindult utánunk. Gyorsan elénk sietett és kitárta az anyósülés felőli ajtót, de figyelmen kívül hagytam és bemásztam a hátsó ülésre, reménykedve, hogy Fanni is mellém üljön, ne előre, ami így is lett. Miután elhelyezkedtünk, elindultunk a Központi Kórház felé. Az út néma csendben telt, senki nem szólt egy szót sem, csak Harry köhintett néha egyet, afféle figyelemfelkeltésképpen, hogy ő is itt van, de én csak a mellettünk elsuhanó tájat bámultam, és a mindig rohanó embereket.  Amint megérkeztünk Harry rögtön kitárta nekünk az ajtót, és immár ne mi s foglalkozva velem, amint kiszálltam átkarolta a derekamat, hogy segítsen közlekedni. Segítségkérően Fannira pillantottam, de amikor odafordultam konkrétan elkapta a fejét, és rám se nézett. Kénytelen voltam így felballagni a balesetire, ahol megröntgenezték a lábam, és kaptam egy csinos kis gipszet, 2 mankóval, mivel megrepedt a csontom és minden tiltakozásom ellenére, merő elővigyázatosságból megajándékoztak vele. Amint kibaktattam, Fanni rögtön szerzett egy alkoholos filctollat - de fogalmam sincs, hogy honnan, pislogtam egyet és már nála volt- és rögtön aláírta a gipszemet. Harry jelenlétében nem nagyon kommunikáltunk, ami a mi esetünkben nagy szó, hisz mi mindig beszélünk. Próbáltam nem bunkó lenni Harryvel, ami egész jól ment.. míg meg nem szólalt.. 
-         Mondtam, hogy nézesd meg. Ki tudja mi lett volna, ha nem nézeted meg..
-         Harry fejezd be, jó?!  Nem szorulok arra, hogy apáskodj felettem. Mi lett volna?! Maximum eltört volna.. nagydolog..   Nem vagy se az apám, se  a pasim, de még csak azt sem tudom mondani, hogy a barátom vagy, mert rohadt  messze állsz tőle, úgyhogy megköszönném, ha nem szólnál bele a dolgaimba és nem járkálnál utánam. Sőt.. Tudod, mi lenne a legjobb?! Ha másik szállodát is keresnél!! – Csak tátott szájjal bámulták a kirohanásomat, és még én is meglepődtem magamon. Hisz nem kellett volna ennyire felhúznom magam ezen…
-         Ahley.. Orvos látott már? Mert, ha itt vagyunk, nyugodtan felmehetnél az ideggyógyászatra is, megvizsgáltatni a csinos kis fejedet, mivel más örülne neki, ha valaki aggódna érte a másik nemből, és nem elküldené a picsába!  De ne aggódj.. hazaviszlek titeket és többet nem látsz! – nem tudtam eldönteni, hogy haragos, megbántott vagy csalódott volt a hangja, de szerintem mindegyikből egy kicsit.
-         Kösz, nem kell.. Fogunk egy taxit.. –vetettem oda foghegyről.
-         Kattant vagy.. Egy szédült tyúk.. – nevetett fel Harry hitetlenül, miközben megfogta a fejét.
-         Miért is?
-         Az  előző éjszakát még  smárolva töltöttük az ágyamba, most meg itt pattogsz, A barátnőd miatt van? Nem tud semmiről? Képzeld el – szavait most Fannihoz intézte – A tegnapestét végig smároltuk, majd együtt aludtunk el. – Fanni csak megszeppenve pislogott és egy szót sem szólt. Láttam rajta, hogy minden vágya, hogy ebből a „kis” vitából, ki akar maradni, és nem hibáztattam miatta. Gyorsan körbepillantottam, és láttam, hogy már gyűlnek körülöttünk a kis csitrik, hogy kiderítsék ki az az idióta, aki nyilvánosan leállt veszekedni a híres sztárral.. láttam néhányuknál egy-egy telefont is, de nem érdekelt. Forrt az agyam.
-         Tudott róla, te seggfej! Sokkal többet tud velem kapcsolatban, mint amit te ebben a büdös életben meg fogsz rólam tudni! Őszintén, mit tudsz rólam Harry?! Azt, hogy Ashley Bowman vagyok, 18 éves, ideköltöztem a testvéremmel valamiért, és nem tartjuk a kapcsolatot a szüleinkkel. Ezek csak felületes dolgok. Nincs hozzá jogod, hogy beleszólj az életembe, ahhoz meg végképpen nincs, hogy a részese is legyél!
-         Hagy döntsem már el én, hogy a részese akarok-e lenni, vagy nem! – már mind a ketten az ordibálás határánál álltunk, és a tömeg is egyre nagyobb lett körülöttünk.
-         De én nem akarom, hogy a részese legyél, nem érted?! Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád, vagy a hülye életedhez! Nem akarok úgy virítani az újságok címlapján mind a híres Harry Styles új szerzeménye! Nem akarom, hogy tönkre tedd az életem!  Nem akarom, hogy összetörd a szívem! – a végére elhalkultam és hallatszott, hogy ha ez így megy, tovább elsírom magam. Amióta ismerem Harryt, többet sírtam, mint egész életemben. – Csak.. Csak hagyj békén és éld az életedet, ahogy én is az enyémet, jó?!  - választ sem várva hátat fordítottam és elindultam az út felé, hogy fogjak egy taxit. Amikor lépéseket hallottam a hátam mögül, rögtön gyorsítani kezdtem a tempómon.
-         Ash, várj már meg! Csak én vagyok!  - Fanni hangjára megkönnyebbülten álltam meg. Amint utolért szorosan átölelt és nekem sem kellett több, a könnyeim patakzani kezdtek, elengedtem a mankómat és ugyan úgy visszaöleltem.
-         Komolyan gondoltad, amit mondtál neki? – Fanni hangja halk volt. Elhúzódtam tőle, mire a kezembe nyomta a támaszaimat. 
-         Igenis meg nemis. – megtöröltem a szememet és próbáltam leinteni közben egy taxit.
-         Szereted? – mindent átható tekintettel nézett rám és úgy éreztem, ebben a percben a vesémbe lát.
-         Hisz tudod..
-         Nem. Én azt tudom, hogy azon az estén, úgy érezted, hogy szereted. Azt nem tudom, hogy most hogyan érzel iránta. – a szavai elgondolkodtattak. Még mindig szerettem Harryt, nem kétség.. de az is igaz  volt, amit mondtam. Ha közelebb engedem magamhoz, úgyis megbánt. Hazáig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Amikor hazaértünk mindenki elvonult a szobájába.
Másnap reggel korán keltem és betelefonáltam Michnek, hogy nem fogok tudni néhány napig dolgozni a lábam miatt. Megértő volt, és mielőbbi jobbulást kívánt.
Éppen a konyhában üldögéltem, mikor bejött Tori.
-         Héj Ash! – a hangja csilingelt, ahhoz képest, hogy – szerintem – napok óta nem aludt, teljesen fitt volt.
-         Hát te? Nem felejtettél még le? – egyenesen a szemébe néztem, és talán egy kicsit undok is voltam, de csak azt mondtam, ami szerintem az igazság volt.
-         Én? Mi? Dehogy, soha! Hogy jutott ilyen az eszedbe?! – teljesen fel volt háborodva. Vettem egy mély lélegzetet.
-         Sajnálom. Csak napok óta nem láttalak, és pont, amikor a legnagyobb szükségem lenne rád. Fogalmad sincs miken mentem keresztül az elmúlt napokban. – rámutattam a lábamra, megerősítés képen. –és azt sem tudod, hogy itt van Fanni.. Ráadásul apa is keres minket.. engem.. Szükségem lenne a testvéremre Vic.. de úgy érzem , hogy elvettek tőlem.. Hogy elvett Liam.. Örülök nektek, de.. hiányzol.. – a szemeim ismét benedvesedtek. Annyit sírtam az elmúlt napokban, hogy már szinte fájt.. Tori teljesen ledöbbent. Valószínűleg rájött, hogy igazam van. Lassan odajött és átölelt.
-         Annyira sajnálom.. Én.. Én csak.. nem tudom.. erre nincs mentség.. Sajnálom, igazad van. Kérlek, mesélj el mindent! – leült velem szemben és én mesélni kezdtem, úgy, mint Fanninak. Mindent elmeséltem. Csendben volt végig, és amikor apához.. vagyis.. nem tudom.. hozzá értem rémület ült ki a szemében.
-         Nem lesz semmi baj. Minden rendbe jön! Ígérem! – lassan elengedte a kezem és beszámolt ő is. Teljesen elpirult, ahogy róla beszélt, de m ég én is. Amit hallottam.. nos.. Nem pont arra számítottam..
-         Ti.. Ti szexpartnerek vagytok? Most csak szívatsz, ugye? És ez kinek az ötlete volt? – nem tudtam elhinni.. az egész One Direction ilyen elcseszett?!
-         Hát.. közös.. egyikünk sem akar kapcsolatot.. ÉS ezért megállapodtunk, hogy 5 hónap.. Összefutunk.. khm.. megtörténik.. de senki mással addig.. és hát.. élvezzük.. nagyon.. – tátott szájjal bámultam rá. Szó szerint. Nem hittem a fülemnek. Tudtam, hogy Tori sok mindenre képes, de hogy ilyenre is..
-         Hát.. én.. nem.. Mármint.. – egy értelmes mondatot nem tudtam összerakni. Teljesen zavarban voltam, pedig csak végig hallgattam. – És már.. voltatok együtt? – nem akartam megkérdezni, de győzött a kíváncsiságom.
-         Hát.. igen.. többször is.. – esküszöm, hogy fülig vörös lett. Mint a rák. Többször is? Úristen..
-         Tori.. Ha terhes leszel.. – komoran néztem rá. – Elvárom, hogy én legyek a keresztanya. – nevetve megcsapta a vállamat, majd a kezeibe temette az arcát.
-         Csak azt ne mondd, hogy már terhes v agy, mert itt megöllek, te nő! – viccnek szántam, de láttam, ahogy elkomorul az arca. Tátott szájjal néztem rá.. ismét.. – Tori.. Ugye.. Ugye nem?
-         Dehogy te béna.. – nevetve felállt és töltött magának egy pohár narancslét. – Csak ugratlak. Vigyázunk.
-         Jó, azért annyira nem vagyok kíváncsi a részletekre, ennyi bőven elég volt. – mosolyogva álltam fel, és pont bele botlottam Fanniba.
-         Óh, Jó reggelt. – gyorsan megöleltem. – Tori a konyhában. Előkerült. Végree! –direkt jó hangosan mondtam, hogy ő is meghallja.
-         Hallottam!! – kiabált ki a konyhából.
-         Tudom! – gyorsan vissza kiabáltam, és elmentem lezuhanyozni – óriási küzdelmekkel, hogy a gipsz ne legyen vizes – majd felöltöztem, és csak feküdtem az ágyamon.

Harry szemszöge:

Teljesen igaza volt.. Mindenben igaza volt.. Előbb vagy utóbb megbántanám.. Ha nem is szándékosan. A hírnevem tönkretenne mindent. De nem tehetek róla, akkor is szeretem.. Ahogy néztem a távolodó alakját, ahogy elsántikál.. És emésztgettem a szavait, amiket sírós hangon mondott.. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni. A szavai mellbe vágtak. Szemét húzás volt tőlem, hogy úgy kikiabáltam az előző estét, hisz nem tartozott másra csak ránk, de mind a ketten idegesek voltunk. ÉS ráadásul mikor feleszméltem, egy csomórajongó vett körbe, és Ashleyről kérdezgettek. Hátat fordítottam nekik és beültem az autóba, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a helyszínről, vissza haza. Amint leparkoltam az autót, becsaptam az ajtaját, lezártam és bementem a konyhába. Nem tudtam egyszerűen kiverni a fejemből Asht.. Azokat a szemeket.. Az ajkának az ízét.. Azt, hogyha ideges ökölbe szorítja a kezét.. Ahogy elpirul.. Amikor kiáll magáért.. Idegesen bele vertem falba, egymás után többször is.. Ezekben a pillanatokban, mindennél jobban utáltam, hogy híres vagyok. Talán ha nem lennék benne az One Directionban.. Ha nem lennék sztár.. csak simán Harry.. Talán nem zavart volna el.. Kedvelem, mert ő tényleg ne ma sztárt látta bennem, hanem engem, simán Harry Stylest. De elcsesztem.. Ezt is.. Még egy utolsót erőből beleütöttem a falba, majd ledobtam magam a kanapéra. Akárhány lánnyal komolyan gondoltam, mindet elcsesztem..

***

Kopogásra ébredtem. Úgy néz ki elszundítottam.
-         Ki az? – csak a kanapéról kiabáltam ki, annyira nem izgatott, hogy fel is álljak.
-         Niall. Engedj be!
-         Menj el.. nincs kedvem senkihez.. Egyedül akarok lenni! – persze, ez csak olaj volt a tűzre, és be jött a pótkulccsal.
-         Mi van veled? – elment a konyhába egy pohár vízért, majd rögtön vissza is jött. – Mi a franc az a véres horpadás a falon?! Mi történt Harry? – megnéztem az öklömet, és tényleg csupa vér volt, meghúztam a vállam, és felültem.
-         Ashley történt..
-         Esküszöm ahhoz a lányhoz képest egy tornádóáldás.. Amióta ismered teljesen kifordultál magadból.. És amúgy nem zavar, hogy kihagytál egy próbát? – teljesen el is felejtettem, hogy próbálnunk kéne, ismét csak megrántottam a vállamat és a földet bámultam.
-         Harry.. Mit tett veled az a lány?
-         Csak megmondta az igazat.. – csalódottan ráztam meg a fejemet, ezzel a szemembe hullt pár tincsem.
-         Milyen igazat? – Niall a vállamra tette a kezét, és én egy szuszra elmeséltem neki mindent, ami a kórháznál történt, hisz az előzőeket tudta.
-         Harry.. Lehet, hogy igaza van, de tudom, hogy te nem bántanád meg. Hisz egy lány miatt sem akadtál még ki.. ennyire. – igen, egy pár lány miatt kiakadtam, de egy óra elég volt akkor, hogy rendbe szedjem magam. De ez most más.. Ő más.. – De akkor is el kell járnod a próbákra!
-         Nem érdekelnek a próbák Niall! Minden a miatt van, hogy híres vagyok! Ha ez az ára akkor inkább nem kérek belőle! – persze ezt csak hirtelen felindulásból mondtam, ilyet sose mondanék normálisan.
-         Komolyan mondod? – furcsán nézet rám, mint aki megőrült.  Lehet meg is őrültem? Nem, azt majd később..
-         Nem.. Persze, hogy nem.. De.. Niall.. – a mondandómat a telefonom csörgése szakította félbe.
-         Paul?!
-         Harry! Menj fel twitterre!
-         Minek? Hagyj már lógva!
-         Most! – és ezzel le is tette a telefont.. Rögtön elővettem a laptopomat és felmentem twitterre. Mindenhol azok a videók voltak, amik ma készültek rólam és róla.. Rólunk.. Elképedve bámultam a kijelzőre, majd felkaptam a laptopot és a sarokba vágtam erőből. Niall persze látta a videót, mikor én is megnéztem, így tudta miért borultam ki.. Minden esélyem.. most már az a kis maradék is elveszett..
-         Haver.. Nyugi.. – nem tudta befejezni, mert durván félbe szakítottam.
-         Te csak ne nyugtatgass!! Elegem van!! Tönkre tesznek mindent! Minek kell kiposztolni, ahogy veszekedünk?! Mi közük van hozzá?! Miért nem foglalkoznak a saját életükkel?! Miért az enyémmel kell foglalkozni?! Most már végleg meg fog utálni Ashley!! – teljesen összetörtem, egyedül akartam lenni, semmi más.. – Niall menj el! Kérlek.. – Niall szó nélkül megfordult és elment. Még szerencse, hogy ismer ennyire, hogy ilyenkor tényleg egyedül kell hagyni.. Amint kitette a lábát, törni-zúzni kezdtem. Mindent, ami a kezem ügyébe akadt a falhoz vágtam. Minden dühömet beleadtam, a végén a fal mentén guggolva kötöttem ki, összetörve.
-         Nem lehet igaz.. – ezt a mondatot motyogtam magamban körülbelül egész nap.

Ashley szemszöge:

Egészen addig a szobámban kuksoltam, amíg be nem rontott a két jómadár, Fanni és Tori, mind a kettőnek kezében a laptop. Mosolyogva figyeltem őket, míg ők szinte riadt tekintettel ugrottak rá az ágyamra és nyomták egyszerre elém a laptopot. Érdeklődve figyeltem az előttem lévő mozgó alakokat, és hirtelen rádöbbentem, hogy azok a mozgó alakok.. Mi vagyunk.. Harry és én.. Némán bámultam a képsorokat, és rádöbbentem, hogy most mindenhol ez van. Még a csapból is ez fog folyni. Gyorsan kiléptem tori twiteréből és beléptem az enyémbe. Egy csomó ember írt nekem, többek között olyanokat, hogy:
„Szánalmas kis ribanc vagy, hogy így próbálsz meg hírnevet szerezni magadnak!”
„Ha megbántod a férjemet, megkereslek és megöllek!”
„Mi közöd neked Harryhez? Szállj le róla, mert ha nem, én foglak leszedni róla, de azt nem köszönöd meg!”
Én még volt pár cifrább is. Tessék. .Erről beszéltem.. Még csak együtt sem voltunk, és nem is vagyunk, de már a halálomat kívánják.. Könnyek között félretoltam a laptopot és csak bámultam ki a fejemből. Nem lehet igaz.. Mély levegőt vettem és megtöröltem gyorsan a szememet, majd mosolyogva fordultam Fanni felé.
-         Készen vagy? Niall bármelyik pillanatban itt lehet. – meglepődve néztek rám, de nem akarok folyton a „rajongók” miatt aggódni. Ez van.. Törődjenek bele.
-         Én.. Igen, azt hiszem kész  vagyok, és te?
-         Óó.. én mindenféle értelemben kész vagyok. – villantottam egy vigyort, hogy elvegyem szavaim jelentését, és lementem a földszintre, hogy felvegyem – fél lábamra – kedvenc szandámat, és mikor végeztem vele, pont csengettek.
-         NYITOM! – gyorsan kinyitottam és megpillantottam Niallt. Fehér póló, sötét rövidnadrág, baseballsapka és egy napszemüveg volt rajta. Tényleg jó pasi, de nem az esetem a szőke. Viszont.. Fanninak igen.
-         Szia, Ashley Bowman vagyok. Ő meg itt Fanni Silverman. – mutattam az időközben mellémálló lányra, aki már teljesen elpirult.
-         Sziasztok, Niall Horan. – kezet nyújtott, amit illedelmesen el is fogadtunk. – Sokat hallottam rólad Ashley.
-         Csak Ash. El tudom képzelni miket. – rámosolyogtam és megfogtam a mankómat, és elindultam kifelé, Fannival az oldalamon. Niall megállt az ajtóban és megvárta, amíg Fanni előrébb ment.
-         Harry nagyon rosszul van Ashley.. Mindent összetört a házban, amikor meglátta a videót.. Előtte meg miután hazament, elverte a falat.. Az öklével.. Komolyan kedvel téged, nem csak játszadozik. Akármilyen nőcsábász is, téged valamiért nagyon különlegesnek talál, és ma a próbára sem jött el.. Muszáj beszélned vele.. – Teljesen zavarba jöttem, ahogy elmesélte ezeket. Ilyen hatással lettem volna Harryre? Ennyire megbántottam volna? Egyelőre lereagáltam egy „hümm”-mel, és odamentem Fanni mellé, aki érdeklődve bámult rám. Meghúztam a vállam és beszálltam hátulra majd gyorsan lezártam a hátsó ajtót, hogy kénytelen legyen beülni előre. Még az ablakon keresztül bemutatott nekem, majd bemászott előre. Igen, nem volt valami hölgyhöz méltó, hogy így előre beszálltunk a kocsiba, de ez van. Végig Harryn gondolkodtam.. Mi van, ha tényleg érez valamit, és most elidegenítettem magamtól? Mi van, ha most miattam egy roncs lett? Mi van ha…?!