2014. augusztus 14., csütörtök

Interjú

Úgy döntöttem, hogy egy kicsit mással is fogok foglalatoskodni, méghozzá a „riporterkedéssel”. Egy általam (és sokan mások által is) olvasott blog, a The secrets never stay secrets (Az interjú végén megtalálod a linket is), íróival készítettem egy kisebb interjú félét. :D Remélem tetszeni fog, lehet, hogy még az elkövetkezendő időkben, kaptok még majd ilyesmiket. Ja, igen, míg el nem felejtem.. Köszönöm szépen az íróknak, hogy belementek ebbe az egészbe, és garantálom, hogy még egy darabig nem lesz nyugtuk tőlem, mert amint eszembe jut valami megvalósításra váró ötlet, és alany kell hozzá, ők lesznek, akikhez fordulok, úgyhogy készüljetek fel csajok! ;) :D Jó olvasást. :*

1. Ez az első blogotok?

Bogii: Közösen igen, de nekem személy szerint már az ötödik.
Esztii: Az első közös blogunk, igen. De ezen kívül van még kettő.
2. Hogy jött az ötlet, hogy közös blogotok legyen?
Bogii: A blogot Eszti nyitotta, aztán valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva engem választott ki társírónak. Előtte nem is ismertük egymást. A mai napig nem tudom, mi fogta meg, de nagyon örülök neki, hogy vele írhatok.
Esztii: Én találtam ki, hogy kell egy társíró. Pár csoportba ki is írtam; jelentkeztek az emberek, én pedig kiválasztottam Bogit.
3. A szüleitek tudják, hogy írtok?
Bogii: Nem. Nem szeretem őket beavatni ilyen dolgokba. Egyetlen blogomról sem tudnak.
Esztii: Annyit tudnak, hogy valamit szoktam csinálni 0-24ben. Egyébként nem nagyon beszélem meg ezeket velük, vagyis anyával. Azt hiszi, van egy antiszociális, kocka gyereke és kész.
4. Mióta írtok?
Bogii: 2010 nyarán, a vonaton kezdtem el az első történetemet. Akkor még megvolt a One Direction nélküli, nyugodt és normális életem, mint a többi fiatalnak. Ezzel a történettel, pedig ha jól számolom, akkor már lassan egy éve foglalkozunk.
Esztii: Én személy szerint egy-másfél éve. Akkor még én sem voltam nagy directioner, de akkor olvastam el az első fanfic-et és.. Azt hiszem akkor "változtam át".
5. Komolyabb terveitek vannak az írással?
Bogii: Nekem semmi. Ez csak egy hobbi. Nem tartom magam olyan tehetségesnek, hogy akár könyvet írjak, vagy bármilyen formában publikáljak.
Esztii: Nincs. Csupán hobbi, amit szeretek csinálni a szabadidőmben. Nem hinném, hogy a jövőben könyveket szeretnék kiadni. Csak kiírom a dolgokat a fejemből, és szerintem erre senki sem lenne kíváncsi.
6. És hogy egy kicsit a blogról is beszéljünk. Kinek az ötlete volt ez a történet? Vagy közös megállapodás?
Bogii: Az egész alapját Eszti álmodta meg, aztán közösen alakítottuk. Szerintem a történet most, így a második évadban már tényleg teljesen eltér attól, amit megbeszéltünk a nyitás előtt. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, mi is fejlődünk, és egyre jobban ráérzünk arra, hogy mennyi lehetőség van ebben az egészben.
Esztii: Eredetileg az én ötletem volt. És őszintén nem így terveztem a részeket. Az idő folyamán csak úgy jöttek és jöttek az ötletek, még most is van rengeteg. (Bogi fel is írja őket, így vigyáznom kell, hogy mikbe megyek bele) Én találtam ki, de Bogi is rengeteg mindent rakott és adott hozzá. Az eleje az én ötletem volt, de most már nagyjából fele-fele a történet.
7. Meddig tervezitek írni a blogot?
Bogii: Amíg az olvasóink meg nem utálnak. A viccet félretéve, mint minden történetnek, ennek is megvannak a keretei, és egy idő után már nem lehet tovább bonyolítani. Szerencsénkre, ez a pont még csak nem is körvonalazódik. Túl sok ötletünk van, amikből újabbak jönnek. Lehetetlen erről ennyire az elején beszélni. Reméljük, az iskolánk sem akadályoz meg semmiben a jövőre nézve.
Esztii: Ezt előre még én sem tudom. Ahogy alakul. Nem szeretném/szeretnénk túl sokáig húzni, hisz bármennyire is fáj, egyszer a TSNSS-nek is vége lesz. Lehet, hogy utána nyitunk még egy közöset, nem tudom. Haha. Tudom, hogy Eszter2 nem menne bele.
8. Nem féltek, hogy elveszítitek az olvasókat, amiért "kiírtátok" Harryt?
Bogii: Őszintén? Nem. Úgy gondolom, hogy ha valakinek ennyi kitartása sincs, az nem minket minősít. Láttuk, hogy vesztettünk az olvasók számából, de igazság szerint én csak nevettem ezen az egészen. Ha csak rajtam múlt volna, én még vagy 5 fejezetig húztam volna, de Eszti már az évadzáróknál azt mondta, hogy "Harrynek vissza kell térnie a következő részben." Haha.
Esztii: Nem. Nem félünk. Aki tényleg szereti a munkánkat, az még ezek után is olvasni fog minket. Itt Harry hirtelen halála lesz a legkisebb bonyodalom, higgy nekem! Bogi életem olyanokat irkált fel magának, hogy hú. Én a helyetekben félnék. Amúgy. Észrevettük persze az olvasói létszám csökkenését, ami kissé elkeserített, de azt hiszem, túlteszem magam rajta, hisz újra 86 a feliratkozók száma. Megkönnyebbültem.
9. Magatoknak írtok vagy az olvasóknak?
Bogii: Én száz százalékban az olvasóknak. Persze, jó, hogy leköt, és szeretem is ezt csinálni, de ha nem lenne Eszti, és nem lennének olvasók, akkor már rég abbahagytam volna. Valójában én nagyon olvasó centrikus vagyok. Van ilyen szó? Már van.
Esztii: Azt hiszem, is-is. Részben a saját szórakoztatásomra írok, mert van, amikor nem tudok mit csinálni és akkor csak elvonulok a kis Jarry-s világomba és tessék. Unalom elűzve. De persze ott vannak a szeretett olvasók is, akik miatt eleve elkezdtük. Ha ők nem lennének, akkor mi sem lennénk. És ezért hálásak is vagyunk.
10. Van valami, ami ihletet ad? Vagy csak leültök és jönnek maguktól az ötletek?

Bogii: Velem pont az a baj, hogy rengeteg ötletem van, de ritkán tudom jól megírni. Nekem megvan a bevált módszerem, amivel a leggonoszabb gondolataimat is kiűzhetem a fejemből, és nyugodtan tudok írni. De sajnos ennek a megteremtéséhez teljesen alkalmatlan a repülő, busz, vagy az autók, pedig nincs annál jobb, mint egy hosszú utazás alatt ezzel elütni az időt. Fontos eleme ennek az egésznek a zene. Van 3 írós lejátszási listám a youtube-on, és a rész hangulata dönti el, hogy melyiket hallgatom. Nem mondom, hogy ihletet ad, de nagyban segít átérezni a dolgokat, és megkönnyíteni az írást akár egy hosszú út alatt is.

Esztii: Ez a helyzettől függ. Van, amikor ihletet kapok egy könyvből vagy filmből. A másik eset pedig ugye amikor csak ülök otthon, és jönnek és jönnek a szavak. Szóval mindkettő igaz.

11. Van valaki, akire felnéztek írás terén? Aki miatt elkezdtetek írni?

Bogii: Írni két lány miatt kezdtem el, még évekkel ezelőtt, mert nagyon tetszett a történetük. A vicces az egészben az, hogy ugyan ők ezt abbahagyták, de legjobb barátnők lettünk, és teljesen összenőttünk. Szerintem mindent elmond, hogy szívesen lennék Stephen King vagy Erika Leonard gyereke. Fogadjatok örökbe légyszi!

Esztii: Vannak írók, akikre felnézek, de nem miattuk kezdtem el írni. Lehet, hogy csodálom őket, de semmilyen értelemben nem befolyásoltak abban, hogy megnyissam az első blogomat. Inkább inspirálnak.

12. Egy kérdés, ami talán mindem olvasót foglalkoztat. Miért döntöttetek úgy, hogy kiírjátok Harryt a történetből?

Bogii: Ez a "kiírás" szó egy kicsit erős. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy feltettük őt a polcra egy darabig. Az én ötletem volt, ha jól emlékszem. Pontosan már nem tudom, hogyan jutottam el erre a pontra, de egy percig se bántam meg az óta sem.

Esztii: Hirtelen elhatározás volt. Az elején nem gondoltam volna, hogy ez lesz, de amikor ott voltunk az elrablásnál, Bogi felvetette az ötletet és én belementem. Szerintem helyes döntés volt.

Link: tsnssfanfiction.blogspot.hu