8. rész

"Na ezt nem kellett volna!"

Meglepetés!! Kellemes Húsvéti ünnepet! Jó kedvem volt és gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel, ami egy csöppet már izgalmasabb, mint az eddigiek! Jó olvasást!
xXAshleyXx

Mit keresek én a női mosdóban, amikor az előbb maga Harry Styles védett meg, és beszélgetést kezdeményezett? Megmondom én, hogy mit keresel itt! Naponta jött be a hotelba, és ezzel önmagában nem is lenne semmi baj, ha nem váltogatta volna mindig le a nőit! Hányszor láttad ugyanazzal a nővel? Egyszer sem.. Na látod?! Azért hagytad ott, mert nincs szükséged egy szoknyapecér hülyeségére, a seggfej főnököd mellé. És most nézz magadra! Teljesen bepánikoltál és itt veszekedsz SAJÁT magaddal egy wc-ben a tükörképedet bámulva! Normális vagy? Persze, hogy nem.

- Elég! - érdekes, remeg a hangom, és egy nő totál idiótának néz, aki most jött be. Hmm, vajon miért? Ja, hisz a fejemben veszekedtem magammal. Még mindig néz a nő. - Nincs jobb dolga, hölgyem? Nem látott még magában beszélgető embert? Na ugye hogy de.. Viszlát. - és ezzel a lendülettel kicsaptam a mosdó ajtaját és megindultam a recepció felé a táskám miatt. Leguggoltam, hogy felvegyem, és amikor felálltam, volt olyan szerencsém, hogy nem egyedül álltam a halban..  

-          Jól vagy? - mély, rekedtes hangjából kihallatszott egy kis..

aggodalom? Zöld szemei fürkészően tekintették arcomat, és próbálta kialakítani a szemkontaktus, de ahelyett, hogy a szemébe néztem volna, elkezdtem a táskámban matatni a telefonom után, és így válaszoltam neki. 

-          Ja, jól vagyok. Minden rendben, csak nem érek rá. - enyhe célzás volt arra, hogy menjen el, és hagyjon egyedül, de nagyon úgy  tűnt, hogy nem fogta fel, vagy nem is akarta felfogni. Nem akarom, hogy itt legyen, mikor kitör rajtam a pánik, és sírva összekuporodok a földön. Nekem ez már túl sok egy napra. Nem szoktam én hozzá, hogy reggelente cipő nélkül szaladjak munkába, aztán felcsapjon egy seggfej autós, majd a főnököm többször is rám nyomuljon egy nap, aztán fel akarjon rángatni a szobájába, utána meg megmentsen Harry Styles. Kérlek, menj el. Kérlek!

-          Biztos? Nem úgy nézel ki. Ne segítsek valamiben? Hívjak egy taxit? Vagy vigyelek én haza? - Hah, arra várhat, hogy én beüljek az Ő autójába.

-          Nem, köszönöm. Szívesebben sétálok hazáig, ki kell szellőztetnem a fejemet. De azért köszönöm. - felkaptam a táskámat és a bejárati ajtót vettem célba. 

-          Haza kísérlek. - épp, hogy kimondta a mondatot, heves tiltakozásba kezdtem. 

-          NEM! Vagyis.. Khm.. úgy értem, nem kell köszönöm. Egyedül szeretnék lenni, és az nem megy úgy, hogyha te.. Ön.. ott vagy. - mikor meghallotta, hogy a te-t kijavítottam ön-re, elkuncogta magát. 

-          Ugyan. Ne legyél egyedül, veszélyes ilyenkor London, haza kísérlek. - hangja magabiztosságot sugárzott, és ez nem tetszett, persze vonzó, ha egy férfi magabiztos, de.. mégsem. 

-         Nem, köszönöm. Zenét fogok hallgatni.

-          Nem feltétlenül kell beszélgetnünk. 

-          De én egyedül akarok lenni, és EGYEDÜL zenét hallgatni. – próbáltam minél jobban kihangsúlyozni az egyedül szócskát. 

-          Senki nem szeret egyedül lenni, és zenét hallgatni. 

-         De én szeretek egyedül lenni, fülessel a fülemben, a saját világomban, mert ilyenkor távol vagyok az összes szarságtól, ami a való életben van. - mire észbe kaptam, már túl késő volt megváltoztatni azt, amit mondtam. Egy pillanat alatt keltem ki magamból, de ez az ő hibája, nem igaz nem tudja felfogni, hogy nem akarom, hogy velem jöjjön. 

-          Héj, nyugalom babe, csak kedves akartam lenni. - minden aggodalom és kedvesség eltűnt a hangjából, és átment flegmába. A kezét a nadrág zsebébe rejtette, és úgy nézett rám, én meg kitágult pupillákkal és tátott szájjal bámultam rá, hogy milyen gyorsan ledobta az álcát. 

-          Nem vagyok babe, főleg nem a tied. Takarodj! Nem vagyok kíváncsi rád, sem a hülye szövegedre, így szeded fel az összes kurvád? Hát elég sok eszük lehet, ha összeállnak egy ilyen szarházi alakkal, mint amilyen te vagy! - most ő volt a soros hogy tátott szájjal nézzen, majd egy gyors mozdulattal a pulthoz szegezett, és a fülembe duruzsolt.

-         Nem tudsz Te semmit! Nem is ismersz, miért ítélkezel?! - a csípőjével odaszögezett a recepciós pulthoz, közben a kezeinket összekulcsolta. Egyre gyorsabban vert a szívem és a levegőt is szaporábban szedtem, amit persze Harry is észre vett. Összeszorítottam a fogaimat, és úgy szűrtem a szavakat: 

-          Eressz. El. Harry! – Épp, hogy hallható volt a hangom. Nem igaz, ilyenkor miért nem jár erre senki sem?

-         Hüm. Miért tenném? Szarházi alak vagyok, nemde? – nem érdekelt milyen hangsúllyal mondta, vagy hogy éppen engem szagolgatott, megszakítottam kezeink érintkezését, és a mellkasánál fogva eltoltam, ami nem is volt olyan nehéz, mert nem számított rá, ahogy én sem, hogy milyen izmos mellkasa van, és hogy milyen gyorsan ver a szíve. Felkaptam a táskámat, ami időközben a földre esett és végre kijutottam az épületből, de azért még az ajtóból visszaszóltam Harry-nek.

-         Seggfej!  - minden tiltakozásom ellenére, hogy gyalog akarok menni, leintettem az első taxist, és hazáig próbáltam kontrolálni magamat. Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! Ezt kántáltam egészen hazáig, majd kifizettem a taxit és beszaladtam.

-         TORI! TORI! – becsaptam az ajtót, és mint egy őrült kiabálni kezdtem Tori nevét, muszáj beszélnem vele. – TORI! GYERE MÁR LE! – ledobtam a táskám a kanapéra, és csak ezután ugrott be. Tori dolgozik.

-         Mi van? – és mégsem dolgozik, mi van? De reggel elment, akkor most miért van itthon? – Egyszer küldenek haza pihenni, akkor is felversz az álmomból. – Ah, tehát hazaküldték pihenni.

-         Tori.. – és itt eltört a mécses, nem bírtam tovább, szabad utat engedtem a könnyeimnek, Tori egy pillanat alatt mellettem termett, és leültetett a kanapéra. – Hé, mi történt?  

-         Borzasztó napom volt.. – azzal neki álltam, és elkezdtem elmesélni neki mindent az elejétől a végéig. – Aztán amikor kiszaladtam a mosdóból és haza akartam jönni, ott volt Harry, haza akart kísérni, de én nem akartam, de ő csak erősködött, mire én kiborultam, aztán ő ledobta a ’jófiú’ álcáját, és átment flegmába, aztán én is bunkóztam, majd odaszorított a pulthoz, és.. Hihetetlen, de egy minimális részem élvezte ezt az egészet. Nagyobb részem is élvezte volna, ha nem a munkahelyemen történik, nem akaratom ellenére, és nem lenne ilyen seggfej.

-         Mit mondtál neki, amire kiakadt?

-         Én.. Nem tudom. Vagyis tudom, de..

-         Mit mondtál neki Ash?

-         Csak az igazat. Azt, hogy nem vagyok kíváncsi rá, sem a hülye szövegére, és hogy így szedi-e fel az összes kurváját? Meg, hogy elég sok eszük lehet, ha összeállnak egy olyan szarházi alakkal, mint amilyen Ő!  - Már egy kicsit lenyugodtam, és nem sírtam, de egyfolytában ez az egész játszódott le a lelki szemeim előtt újra és újra.  

-         Rendben, figyelj. Akármennyire is igazad van, gondold meg jól, hogy mit mondasz neki, mikor és hol. Akárhogy is van Ő egy nemzetközi szupersztár és megkapja amit akar, és remélem, hogy nem te vagy amit most jelenleg akar. Ha keresztbe teszel neki, ő még jobban keresztbe tud neked tenni. Ott tesz neked keresztbe, ahol akar, úgyhogy gondold meg jól, hogy mikor és hol alázod meg. Oké? Csak ezt ígérd meg nekem, és hogy nem dőlsz be neki!

-         Ígérem, nem alázom meg nyilvánosan, de Tori én beszélni se akarok vele, nem hogy megalázni, remélem nem jön többet a hotelba. És én azt gondoltam, hogy helyes! Úr Isten..! Ne haragudj, hogy felébresztettelek! – bevetettem bocsánatkérő pillantásomat, és megöleltem, amikor küldött egy mosolyt felém.

-         Na de ha már felkeltettél és meséltél, most én jövök. Nem csak te vagy aki seggfej sztárokkal találkozik. – értetlenül néztem rá.

-          Tudod, mostanában nem nagyon tudtunk beszélni, mert mind a ketten rohanunk mindig valahová, ezért ezt se tudtam elmondani a múltkor. Találkoztam Liam Payne-nal..

-        Az One Direction tag, a Liam Payne? – kimeresztettem a szemeimet, és valószínű elég nevetségesen nézhettem ki, de nem tudom elhinni, hogy találkozott vele. – És milyen volt? Aranyos? Gondoskodó?

-         Ash, nyugodj már le, nem volt sokkal jobb, mint Harry. Milyen volt?  Részeg, de az nagyon. Ez már rögtön az első héten volt. Szokás szerint sokan voltak a klubban és én voltam a pultos, mivel ez az állásom, ha esetleg elfelejtetted volna. Nem tudtam, hogy merre figyeljek annyian voltak, mikor végre kezdett elfogyni a szomjas tömeg, kicsit lassabb tempóra váltottam és az a seggfej rám mozdult! – Tehát tőle tanultam ezt a seggfejezést. – Várj, Rád mozdult a mindenki által istenített Liam Payne?

-         Igen, de mentségére szóljon, hogy részeg volt!

-         Álljunk csak meg! Te megvéded?! Jézusom, neked bejön! – nevetve dőltem hátra a kanapén, a gondolatra, hogy végre Tori-nak is tetszik valaki.

-         Azóta bocsánatot kért.

-         Tori, csak nem elpirultál? – legalább most már azt is tudjuk, hogy az One Direction-ból egy ember normális, bár néha leissza magát a sárgaföldig. – Mit titkolsz még? Halljam! – játékosan meglöktem, és nem lökött vissza. Máskor mindig visszalök, ezek szerint, tényleg titkol még valamit.

-         Hát.. Elkérte tegnap a teflonszámomat. – A mindig magabiztos és egoista Victoria Bowman most szégyenlőssé vált? Na nee. Szerelmes! Hah. Ezt megtartom magamnak, különben kitekerné a nyakamat.

-         Sok sikert! –megöleltem és elmentünk aludni, hisz őt is felvertem az álmából, és én is elfáradtam egésznap.

Kellj fel! Kellj fel! Kellj fel! Már csak ma. Péntek van, hétvégén nem kel bemenned, gyerünk, nyisd ki a szemed! Próbáltam minél biztatóbb szavakat gondolni, hogy felébredjek, de sehogy nem ment, aztán eszembe jutott a tegnapi nap, és gyorsan leellenőriztem az órát. 5: 30 Még pont időben vagyok. Komótosan kimásztam az ágyból, megreggeliztem, lezuhanyoztam, és elgondolkodtam, hogy kellene viselkednem, ha Harry ma is jönne szobát kivenni? Valószínűleg úgy, mint eddig. Odaadom a szobakulcsot és ennyi. Felöltöztem és leosontam a lépcsőn, mivel Tori még alszik. Persze, melyik hülye kelne fel ilyenkor? Leintettem egy taxit, és elmondtam a címet. Próbált beszélgetést kezdeményezni, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá. A homlokomat a hideg ablaknak támasztottam és próbáltam mindet elfelejteni, csak sajnos nem ilyen egyszerű. Az út egy pillanatnak tűnt, minél jobban húzni akartam az időt, annál gyorsabban telt. Kifizettem a taxist és besétáltam a hotelba, a hall üres volt, beálltam a pult mögé felválta Amber-t, szegény egész este itt poshadt Laura után. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok? Sehol egy vendég? Bár mondjuk, még nagyon korán van. Akkor.. Nézzünk szét a neten. Vagyis.. Konkrétan egy személyre keressünk rá. Már egy órája böngésztem az internetet Harry után, amikor valaki megfogta a csípőmet, és a fülembe suttogott.

-         Kutakodunk, kutakodunk? – Hangja játékos volt, és rekedt, mint tegnap. Gyorsan bezártam minden oldalt, amit olvastam, de megfordulni nem mertem.

-         Vedd le a kezed rólam! – visszafojtottam még a levegőt is, nehogy véletlenül meghallja, hogy gyorsabban szedem a levegőt, a közelében. – Vedd le a kezed, különben..! – Fenyegetésem üresen csengett, és ezt ő is hallotta. Kezei kalandozni kezdtek, de rájuk csaptam mielőtt túl messzire jutottak volna.

-         Mit izélsz? Csak szórakozunk.  - kijelentését és mosollyal is megspékelte, és ezt honnan tudom miközben háttal, állok neki? Roppant egyszerű, a nyakam csókolgatása közben jelentette ki. A hideg futkosott a hátamon, ahogy ajkai érintkeztek a nyakam felületével. Szorosabban fogta a csípőmet és maga felé fordított. Arcát egy hajszál választotta el az én arcomtól, mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb és közelebb hajolt. Akaratlanul is becsuktam a szemem és egy kicsit közelebb hajoltam. Éreztem lehelettét a számban, majd egy másodperce ajkai súrolták az én ajkamat. Tedd meg ! Aztán.. Aztán elhúzódott, és nevetésben tört ki.

-         Látnod kéne magad! – szinte a hasát fogta a nevetéstől.

-         Rohadék! Mit képzelsz magadról? – Én mit képzelek magamról? Majdnem megcsókoltam! Majdnem hagytam neki, hogy megcsókoljon?! Milyen majdnem? Hagytam volna neki, ha nem húzódik el! De én nem akartam! Elment az eszem!

-          Én mit képzelek magamról? Semmit, teljesen tisztában vagyok az értékeimmel, és úgy láttam te is egyre jobban képben vagy. Legalább találtál valami érdekeset az interneten rólam?

-         Még nem tilos más után nézni az interneten. Viszont akarata ellenére megcsókolni valakit, az már az!

-         Akarata ellenére? – közelebb jött két lépést és a fülembe suttogott. – Biztos, hogy akaratod ellenére történt volna? Jobban akartad, mint én! – ezzel nevetve ismét hátrébb húzódott, és nem bírtam tovább. Megpofoztam. Felképeltem Harry Styles-t! Tisztán lehetett látni az arcán a tenyeremet. Megfogta az érintett testrészét, majd szúrósan rám nézett, és elkapta a kezem.

-         Na ezt nem kellett volna!