2014. április 20., vasárnap

8. rész

"Na ezt nem kellett volna!"

Meglepetés!! Kellemes Húsvéti ünnepet! Jó kedvem volt és gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel, ami egy csöppet már izgalmasabb, mint az eddigiek! Jó olvasást!
xXAshleyXx


Mit keresek én a női mosdóban, amikor az előbb maga Harry Styles védett meg, és beszélgetést kezdeményezett? Megmondom én, hogy mit keresel itt! Naponta jött be a hotelba, és ezzel önmagában nem is lenne semmi baj, ha nem váltogatta volna mindig le a nőit! Hányszor láttad ugyanazzal a nővel? Egyszer sem.. Na látod?! Azért hagytad ott, mert nincs szükséged egy szoknyapecér hülyeségére, a seggfej főnököd mellé. És most nézz magadra! Teljesen bepánikoltál és itt veszekedsz SAJÁT magaddal egy wc-ben a tükörképedet bámulva! Normális vagy? Persze, hogy nem.
- Elég! - érdekes, remeg a hangom, és egy nő totál idiótának néz, aki most jött be. Hmm, vajon miért? Ja, hisz a fejemben veszekedtem magammal. Még mindig néz a nő. - Nincs jobb dolga, hölgyem? Nem látott még magában beszélgető embert? Na ugye hogy de.. Viszlát. - és ezzel a lendülettel kicsaptam a mosdó ajtaját és megindultam a recepció felé a táskám miatt. Leguggoltam, hogy felvegyem, és amikor felálltam, volt olyan szerencsém, hogy nem egyedül álltam a halban..  
-          Jól vagy? - mély, rekedtes hangjából kihallatszott egy kis..
aggodalom? Zöld szemei fürkészően tekintették arcomat, és próbálta kialakítani a szemkontaktus, de ahelyett, hogy a szemébe néztem volna, elkezdtem a táskámban matatni a telefonom után, és így válaszoltam neki. 
-          Ja, jól vagyok. Minden rendben, csak nem érek rá. - enyhe célzás volt arra, hogy menjen el, és hagyjon egyedül, de nagyon úgy  tűnt, hogy nem fogta fel, vagy nem is akarta felfogni. Nem akarom, hogy itt legyen, mikor kitör rajtam a pánik, és sírva összekuporodok a földön. Nekem ez már túl sok egy napra. Nem szoktam én hozzá, hogy reggelente cipő nélkül szaladjak munkába, aztán felcsapjon egy seggfej autós, majd a főnököm többször is rám nyomuljon egy nap, aztán fel akarjon rángatni a szobájába, utána meg megmentsen Harry Styles. Kérlek, menj el. Kérlek!
-          Biztos? Nem úgy nézel ki. Ne segítsek valamiben? Hívjak egy taxit? Vagy vigyelek én haza? - Hah, arra várhat, hogy én beüljek az Ő autójába.
-          Nem, köszönöm. Szívesebben sétálok hazáig, ki kell szellőztetnem a fejemet. De azért köszönöm. - felkaptam a táskámat és a bejárati ajtót vettem célba. 
-          Haza kísérlek. - épp, hogy kimondta a mondatot, heves tiltakozásba kezdtem. 
-          NEM! Vagyis.. Khm.. úgy értem, nem kell köszönöm. Egyedül szeretnék lenni, és az nem megy úgy, hogyha te.. Ön.. ott vagy. - mikor meghallotta, hogy a te-t kijavítottam ön-re, elkuncogta magát. 
-          Ugyan. Ne legyél egyedül, veszélyes ilyenkor London, haza kísérlek. - hangja magabiztosságot sugárzott, és ez nem tetszett, persze vonzó, ha egy férfi magabiztos, de.. mégsem. 
-         Nem, köszönöm. Zenét fogok hallgatni.
-          Nem feltétlenül kell beszélgetnünk. 
-          De én egyedül akarok lenni, és EGYEDÜL zenét hallgatni. – próbáltam minél jobban kihangsúlyozni az egyedül szócskát. 
-          Senki nem szeret egyedül lenni, és zenét hallgatni. 
-         De én szeretek egyedül lenni, fülessel a fülemben, a saját világomban, mert ilyenkor távol vagyok az összes szarságtól, ami a való életben van. - mire észbe kaptam, már túl késő volt megváltoztatni azt, amit mondtam. Egy pillanat alatt keltem ki magamból, de ez az ő hibája, nem igaz nem tudja felfogni, hogy nem akarom, hogy velem jöjjön. 
-          Héj, nyugalom babe, csak kedves akartam lenni. - minden aggodalom és kedvesség eltűnt a hangjából, és átment flegmába. A kezét a nadrág zsebébe rejtette, és úgy nézett rám, én meg kitágult pupillákkal és tátott szájjal bámultam rá, hogy milyen gyorsan ledobta az álcát. 
-          Nem vagyok babe, főleg nem a tied. Takarodj! Nem vagyok kíváncsi rád, sem a hülye szövegedre, így szeded fel az összes kurvád? Hát elég sok eszük lehet, ha összeállnak egy ilyen szarházi alakkal, mint amilyen te vagy! - most ő volt a soros hogy tátott szájjal nézzen, majd egy gyors mozdulattal a pulthoz szegezett, és a fülembe duruzsolt.
-         Nem tudsz Te semmit! Nem is ismersz, miért ítélkezel?! - a csípőjével odaszögezett a recepciós pulthoz, közben a kezeinket összekulcsolta. Egyre gyorsabban vert a szívem és a levegőt is szaporábban szedtem, amit persze Harry is észre vett. Összeszorítottam a fogaimat, és úgy szűrtem a szavakat: 
-          Eressz. El. Harry! – Épp, hogy hallható volt a hangom. Nem igaz, ilyenkor miért nem jár erre senki sem?
-         Hüm. Miért tenném? Szarházi alak vagyok, nemde? – nem érdekelt milyen hangsúllyal mondta, vagy hogy éppen engem szagolgatott, megszakítottam kezeink érintkezését, és a mellkasánál fogva eltoltam, ami nem is volt olyan nehéz, mert nem számított rá, ahogy én sem, hogy milyen izmos mellkasa van, és hogy milyen gyorsan ver a szíve. Felkaptam a táskámat, ami időközben a földre esett és végre kijutottam az épületből, de azért még az ajtóból visszaszóltam Harry-nek.
-         Seggfej!  - minden tiltakozásom ellenére, hogy gyalog akarok menni, leintettem az első taxist, és hazáig próbáltam kontrolálni magamat. Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! Ezt kántáltam egészen hazáig, majd kifizettem a taxit és beszaladtam.
-         TORI! TORI! – becsaptam az ajtót, és mint egy őrült kiabálni kezdtem Tori nevét, muszáj beszélnem vele. – TORI! GYERE MÁR LE! – ledobtam a táskám a kanapéra, és csak ezután ugrott be. Tori dolgozik.
-         Mi van? – és mégsem dolgozik, mi van? De reggel elment, akkor most miért van itthon? – Egyszer küldenek haza pihenni, akkor is felversz az álmomból. – Ah, tehát hazaküldték pihenni.
-         Tori.. – és itt eltört a mécses, nem bírtam tovább, szabad utat engedtem a könnyeimnek, Tori egy pillanat alatt mellettem termett, és leültetett a kanapéra. – Hé, mi történt?  
-         Borzasztó napom volt.. – azzal neki álltam, és elkezdtem elmesélni neki mindent az elejétől a végéig. – Aztán amikor kiszaladtam a mosdóból és haza akartam jönni, ott volt Harry, haza akart kísérni, de én nem akartam, de ő csak erősködött, mire én kiborultam, aztán ő ledobta a ’jófiú’ álcáját, és átment flegmába, aztán én is bunkóztam, majd odaszorított a pulthoz, és.. Hihetetlen, de egy minimális részem élvezte ezt az egészet. Nagyobb részem is élvezte volna, ha nem a munkahelyemen történik, nem akaratom ellenére, és nem lenne ilyen seggfej.
-         Mit mondtál neki, amire kiakadt?
-         Én.. Nem tudom. Vagyis tudom, de..
-         Mit mondtál neki Ash?
-         Csak az igazat. Azt, hogy nem vagyok kíváncsi rá, sem a hülye szövegére, és hogy így szedi-e fel az összes kurváját? Meg, hogy elég sok eszük lehet, ha összeállnak egy olyan szarházi alakkal, mint amilyen Ő!  - Már egy kicsit lenyugodtam, és nem sírtam, de egyfolytában ez az egész játszódott le a lelki szemeim előtt újra és újra.  
-         Rendben, figyelj. Akármennyire is igazad van, gondold meg jól, hogy mit mondasz neki, mikor és hol. Akárhogy is van Ő egy nemzetközi szupersztár és megkapja amit akar, és remélem, hogy nem te vagy amit most jelenleg akar. Ha keresztbe teszel neki, ő még jobban keresztbe tud neked tenni. Ott tesz neked keresztbe, ahol akar, úgyhogy gondold meg jól, hogy mikor és hol alázod meg. Oké? Csak ezt ígérd meg nekem, és hogy nem dőlsz be neki!
-         Ígérem, nem alázom meg nyilvánosan, de Tori én beszélni se akarok vele, nem hogy megalázni, remélem nem jön többet a hotelba. És én azt gondoltam, hogy helyes! Úr Isten..! Ne haragudj, hogy felébresztettelek! – bevetettem bocsánatkérő pillantásomat, és megöleltem, amikor küldött egy mosolyt felém.
-         Na de ha már felkeltettél és meséltél, most én jövök. Nem csak te vagy aki seggfej sztárokkal találkozik. – értetlenül néztem rá.
-          Tudod, mostanában nem nagyon tudtunk beszélni, mert mind a ketten rohanunk mindig valahová, ezért ezt se tudtam elmondani a múltkor. Találkoztam Liam Payne-nal..
-        Az One Direction tag, a Liam Payne? – kimeresztettem a szemeimet, és valószínű elég nevetségesen nézhettem ki, de nem tudom elhinni, hogy találkozott vele. – És milyen volt? Aranyos? Gondoskodó?
-         Ash, nyugodj már le, nem volt sokkal jobb, mint Harry. Milyen volt?  Részeg, de az nagyon. Ez már rögtön az első héten volt. Szokás szerint sokan voltak a klubban és én voltam a pultos, mivel ez az állásom, ha esetleg elfelejtetted volna. Nem tudtam, hogy merre figyeljek annyian voltak, mikor végre kezdett elfogyni a szomjas tömeg, kicsit lassabb tempóra váltottam és az a seggfej rám mozdult! – Tehát tőle tanultam ezt a seggfejezést. – Várj, Rád mozdult a mindenki által istenített Liam Payne?
-         Igen, de mentségére szóljon, hogy részeg volt!
-         Álljunk csak meg! Te megvéded?! Jézusom, neked bejön! – nevetve dőltem hátra a kanapén, a gondolatra, hogy végre Tori-nak is tetszik valaki.
-         Azóta bocsánatot kért.
-         Tori, csak nem elpirultál? – legalább most már azt is tudjuk, hogy az One Direction-ból egy ember normális, bár néha leissza magát a sárgaföldig. – Mit titkolsz még? Halljam! – játékosan meglöktem, és nem lökött vissza. Máskor mindig visszalök, ezek szerint, tényleg titkol még valamit.
-         Hát.. Elkérte tegnap a teflonszámomat. – A mindig magabiztos és egoista Victoria Bowman most szégyenlőssé vált? Na nee. Szerelmes! Hah. Ezt megtartom magamnak, különben kitekerné a nyakamat.
-         Sok sikert! –megöleltem és elmentünk aludni, hisz őt is felvertem az álmából, és én is elfáradtam egésznap.
Kellj fel! Kellj fel! Kellj fel! Már csak ma. Péntek van, hétvégén nem kel bemenned, gyerünk, nyisd ki a szemed! Próbáltam minél biztatóbb szavakat gondolni, hogy felébredjek, de sehogy nem ment, aztán eszembe jutott a tegnapi nap, és gyorsan leellenőriztem az órát. 5: 30 Még pont időben vagyok. Komótosan kimásztam az ágyból, megreggeliztem, lezuhanyoztam, és elgondolkodtam, hogy kellene viselkednem, ha Harry ma is jönne szobát kivenni? Valószínűleg úgy, mint eddig. Odaadom a szobakulcsot és ennyi. Felöltöztem és leosontam a lépcsőn, mivel Tori még alszik. Persze, melyik hülye kelne fel ilyenkor? Leintettem egy taxit, és elmondtam a címet. Próbált beszélgetést kezdeményezni, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá. A homlokomat a hideg ablaknak támasztottam és próbáltam mindet elfelejteni, csak sajnos nem ilyen egyszerű. Az út egy pillanatnak tűnt, minél jobban húzni akartam az időt, annál gyorsabban telt. Kifizettem a taxist és besétáltam a hotelba, a hall üres volt, beálltam a pult mögé felválta Amber-t, szegény egész este itt poshadt Laura után. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok? Sehol egy vendég? Bár mondjuk, még nagyon korán van. Akkor.. Nézzünk szét a neten. Vagyis.. Konkrétan egy személyre keressünk rá. Már egy órája böngésztem az internetet Harry után, amikor valaki megfogta a csípőmet, és a fülembe suttogott.
-         Kutakodunk, kutakodunk? – Hangja játékos volt, és rekedt, mint tegnap. Gyorsan bezártam minden oldalt, amit olvastam, de megfordulni nem mertem.
-         Vedd le a kezed rólam! – visszafojtottam még a levegőt is, nehogy véletlenül meghallja, hogy gyorsabban szedem a levegőt, a közelében. – Vedd le a kezed, különben..! – Fenyegetésem üresen csengett, és ezt ő is hallotta. Kezei kalandozni kezdtek, de rájuk csaptam mielőtt túl messzire jutottak volna.
-         Mit izélsz? Csak szórakozunk.  - kijelentését és mosollyal is megspékelte, és ezt honnan tudom miközben háttal, állok neki? Roppant egyszerű, a nyakam csókolgatása közben jelentette ki. A hideg futkosott a hátamon, ahogy ajkai érintkeztek a nyakam felületével. Szorosabban fogta a csípőmet és maga felé fordított. Arcát egy hajszál választotta el az én arcomtól, mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb és közelebb hajolt. Akaratlanul is becsuktam a szemem és egy kicsit közelebb hajoltam. Éreztem lehelettét a számban, majd egy másodperce ajkai súrolták az én ajkamat. Tedd meg ! Aztán.. Aztán elhúzódott, és nevetésben tört ki.
-         Látnod kéne magad! – szinte a hasát fogta a nevetéstől.
-         Rohadék! Mit képzelsz magadról? – Én mit képzelek magamról? Majdnem megcsókoltam! Majdnem hagytam neki, hogy megcsókoljon?! Milyen majdnem? Hagytam volna neki, ha nem húzódik el! De én nem akartam! Elment az eszem!
-          Én mit képzelek magamról? Semmit, teljesen tisztában vagyok az értékeimmel, és úgy láttam te is egyre jobban képben vagy. Legalább találtál valami érdekeset az interneten rólam?
-         Még nem tilos más után nézni az interneten. Viszont akarata ellenére megcsókolni valakit, az már az!
-         Akarata ellenére? – közelebb jött két lépést és a fülembe suttogott. – Biztos, hogy akaratod ellenére történt volna? Jobban akartad, mint én! – ezzel nevetve ismét hátrébb húzódott, és nem bírtam tovább. Megpofoztam. Felképeltem Harry Styles-t! Tisztán lehetett látni az arcán a tenyeremet. Megfogta az érintett testrészét, majd szúrósan rám nézett, és elkapta a kezem.

-         Na ezt nem kellett volna! 

2014. április 18., péntek

7. rész

A megmentő

Tudom , megint késtem vele, és sajnálom, de köszönöm, hogy olvassátok a blogot, ismételten egy icipicit hosszabb résszel  jelentkezem. Remélem tetszeni fog, komizzatok, mert abból tudom, hogy mit változtassak SZÁMOTOKRA. A facebook csoport továbbra is él és virul és  várja a  további jelentkezőket. Jó olvasást.
xXAshleyXx

Eric Fith..  Valami vonz benne, a titokzatossága talán. Két hete dolgozom itt, és az óta többször is megfordult már az én műszakomban, de mindig takarta az arcát, és nem nézett a szemembe. A munka egyébként nagyon tetszik, nem tudom, hogy hogyan fogom megköszönni neki a lakást is és az állást is, a legkevesebb, hogy ma vele vacsorázom. Persze nem sok kedvem van hozzá, de annyit segítet nekünk, és egyedül se akarok otthon lenni, hisz Torinak is bejött a meló, és ma este is ott van, még korábban ment el a szokottnál, hogy megint segítsen kipakolni, meg valamit magyarázott még, de épp akkor nem figyeltem. Huppsz. Még két perc és találkozom Michael-lel, nem tudom, miért izgulok ennyire. Oké, jó pasi, meg aranyos, meg kedves, de valahogy.. nem fogott meg rendesen.  Na jó, elég, lejárt a műszak, pityegett az órám, és én már is a női mosdóban vagyok, hogy rendbe hozzam szétzilált hajamat, ami kontyba volt fogva, de most mindenfelé állt a szaladgálástól. Őrületes volt a mai nap. A tükör előtt állva, újra átgondolom ezt az egészet.
Reggel mikor fel keltem, rájöttem, hogy ha nem igyekezem, elkések. Fasza. Körülbelül két másodperc alatt kikeltem az ágyból, és összeszedtem a dolgaimat; blúz, szoknya, cipő. Gyorsan felkaptam őket, a hajamat egy laza kontyba fogtam, fogat mostam és már úton is voltam, amikor észrevettem, hogy a telefonom otthon maradt, de ha hazamegyek érte biztos, hogy elkések. Lekaptam a magas sarkú cipőmet és futásnak eredtem, persze az eső is elkezdett szemerkélni. Amint jobban körbenéztem, megláttam, egy pocsolyát, a járda mellet és beljebb akartam menni, hogy még véletlenül se történjen baleset, de már késő volt, jött egy rohadt autó és a fehér blúzomtól kezdve a harisnyám aljáig mindenem sáros lett. Egy szó ugrott be ismételten. Fasza. Épp hogy beléptem az épületbe, úgy elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék. Gyorsan visszabújtam a magas sarkú cipőmbe, majd beálltam a pult mögé, és éppen időben, mert megjött Michael, aki átlátott rajtam, én viszont nem láttam mást, csak a frissen vasalt öltönyét, a tökéletesen ápolt haját, és fehér fogsorát. Egy pillanatra összerándult a gyomrom, majd az érzés el is múlt. Mi van velem? Nem ez a szerelem. A szerelem az, amikor meglátom, és nem csak egy pillanatra rándul össze a gyomrom, hanem végig úgy érzem, mintha pillangók milliói repdesnének a gyomromban, ha mást is tudok róla mondani, nem csak annyit, hogy „Hát igen, jól néz ki, helyes és.. és kedves.”.  Hanem ha valaki kérdez róla valamit, akkor szinte az egész önéletrajzát feltudom sorolni, hogy mit szeret, és mit nem, mire allergiás, mi a gyengéje, mi hozza el egyszer a vesztét, mi szeretett volna lenni kiskorában. A szerelem az, hogyha elejt egy bókot, akkor azon nyomban pír önti el az arcom, és szégyenlőssé válok, ha a barátai előtt nem néz levegőnek, és nem bánik velem lekezelően, hanem oda jön, megfogja a kezem büszkén, és ad egy puszit az arcomra, hogy „Igenis Ő az ÉN barátnőm, és szeretem!” Viszont ilyet soha nem tenne Michael.. Ehhez Ő túl büszke.
-         Ash? Minden rendben? Úgy nézel rám, mintha UFO lennék. – jézusom.. végig őt bámultam?! Nem vagyok észnél..
-         Pe..Persze. Minden rendben. Csak borzalmas reggelem volt és elbambultam. Ne haragudj. – esdeklően nézek rá, majd kilépek a recepciópult mögül, hogy a saját szemével tudjon meggyőződni az igazamról.
-         Ash.. Borzalmasan nézel ki. – gyorsan végigfutatja a tekinteté rajtam, de a mellemnél egy kicsivel tovább időzik a kelleténél, mire érzem, hogy pirulni kezdek, és összefonom a karomat a melleimnél.
-         Sejtettem a megerősítésed nélkül is, de azért kösz.. – Hirtelen váltottam lettem kedvesből, flegma. És hogy miért? Roppant egyszerű. A főnököm és a barátom egyben, de ez nem jogosítja fel arra, hogy a mellemet bámulja.  Gyorsan oda figyelek mivel megnyomták a recepción lévő csengőt, hogy  figyeljek már, és kit látnak szemeim? Eric Fith áll a pult másik oldalán, és én egy műmosollyal odaállok.
-         Jó reggel! Üdvözlöm ismét a Csillagfény Hotelban! Miben segíthetek?
-         Khm.. A szokásos szobámat szeretném kérni, ismételten csak egy éjszakára. – sehol nem láttam mellette vagy mögötte hölgyet, lehet csak pihenni, akar, a hangját szánt szándékkal elmélyítette, így kissé röhejes volt, mielőtt válaszolni tudtam volna, vagy oda adni a szoba kulcsát, Michael megszólalt.
-         Most mi a franc bajod lett hirtelen? – kissé felháborodott hangjának volt egy enyhe.. éle.
-         Mármint? – elkezdtem ismét bevinni az adatokat a gépe és Eric csak várt és figyelt.
-         Egyik pillanatban még kedves vagy aztán meg felgma. Mi ütött beléd?
-         Óó. Nem igaz nem esett le seggfej! –lecsaptam a kulcsot a pultra, de Eric nem vette el, figyelte a műsort, nem hiszem, hogy lenne jogom így beszélni a főnökömmel, de mégis megteszem.
-         Hogy mondtad Ashley? – most már több fenyegetés hallatszott ki a hangjából, mint legelsőnek. De nem érdekelt.
-         Jól hallottad seggfej! Lehet hogy a főnököm vagy, és egyben a barátom, és az is lehet, hogy kurva rossz reggelem volt, és az ingem tiszta víz, aminek hatására átlátszik, de ez nem jogosít fel se téged, se senki mást arra, hogy a melleimet bámulja! Téged meg aztán tényleg nem kellene erről felvilágosítanom, hisz a főnököm vagy az Isten szerelmére!  ÉS csodálkozol, hogy miért nem mondtam anno igent neked! – mikor ezek a szavak elhagyják a számat rögtön meg is bánom, mérges vagyok rá, de ezt nem kellett volna mondanom. Lejjebb veszem a hangerőt és folytatom. – Talán, ha néha normálisabb lennél, és úgy tudnál viselkedni, ahogy az alkalom vagy a helyzet megkívánja több esélyed, lenne, nem gondolod Michael? - a szemem sarkából észlelem, hogy még mindig itt van Eric és úgy, tesz, mintha a körmét tanulmányozná oly nagyon, de ennél átlátszóbb nem is lehetne, hogy issza a veszekedésünk minden szavát. Mich nem mond semmit, minek hatására elkezdek visszafordulni a vendégeimhez, de elkapja a felkaromat.
-         Akkor.. – zavarban van, tudom, mert megvakarja a tarkóját. Hogy ezt honnan tudom, hogy azt jelenti, nem tudom. – Akkor nem lenne esetleg kedved eljönni velem.. ma vacsorázni? Semmi pucc, semmi felhajtás, csak itt a hotel éttermében. Csendben, ketten.
-         Mich.. – semmi kedvem ma hozzá, de én bátorítottam az előbb, hát most kénytelen vagyok meginni a levét.
-         Ash, te mondtad az előbb, kérlek.
-         Rendben, de ha még egyszer a mellemet fogod bámulni, kikaparom a szemedet! – a hatás kedvéért felé karmolok a levegőben, mire nevetve meg ölel. És érzem, ahogy a keze egyre lejjebb és lejjebb csúszik a derekamon.
-         Seggfejkém! Elég volt szerintem, különben kénytelen leszel egyedül vacsorázni! –eltolom magamtól a vállánál fogva, sok volt ez nekem mára.
-         Bocs Ashley, csak..
-          Michales, sorom van.. – mutatok a lassan tényleg az ajtóig elérő sorra, mire bólint egyet Mich és elmegy. Végre.
-         Elnézést a kellemetlenségért! Parancsoljon a szobája Mr. Fith. Kellemes pihenést! – elkapja a kezemből és felviharzik a lépcsőn, legalább egy köszönömöt kinyöghetett volna. Még egy seggfej. Hmm.. Feltűnően sokat használom ma ezt a szót. Érdekes. Pedig nem igazán szoktam káromkodni. És most a tükör előtt állok, és a hajamat igazítom, miközben az agyam teljesen üres. Egy kicsit izgulok, de az inkább a megjelenésem miatt van, mint a Michalellel való találkozás miatt. Leengedtem a hajam, és mivel összebarátkoztam Laurával-ő szokott váltani engem általában- felajánlotta, hogy hoz nekem egy ruhát, ne ebben kelljen vacsoráznom, amit hálásan el is fogadtam. Egy ruha helyett egy egész kollekciót hozott nekem. Ruha a hozzá illő cipővel és táskával, sőt még karkötőt is hozott. Hú, Laura aztán nem viccel, ha ruháról van szó. 

-         Gyorsan átöltöztem, és megnéztem az órát. Hmm.. Elegánsan kések. Kisétáltam a mosdóból és megkerestem az éttermet. Most először nézek jobban körbe. Igazából szép hely, régies, de elegáns. Amikor beértem az étterembe megpillantottam ŐT. Fekete zakót viselt, de.. Baseball sapka volt rajta. Eric Fith. Furcsa, hogy nem Michaelt pillantottam meg elsőnek, de valami oda vonzotta a tekintetemet. Most nem volt úgy eltakarva az arca, mint máskor. Jobban szemügyre tudtam venni. A sapka alól göndör haj kandikált ki, a szája enyhén rózsaszín és elkésztő módon nagyon vonzza a tekintetemet. Telefonált és valamin elmosolyodott, mire gödröcskéi megjelentek, elképesztő látványt nyújtott. Még így baseballsapkában is úgy festett, mint egy angyal. A szívem dobbant egy nagyot és akaratlanul is felé tettem meg egy lépést, mire észbe kaptam, már majdnem az asztalánál voltam. Megeresztett felém egy pillantást. Egy jó hosszú pillantást, amellyel jó alaposan végigmért. A lábamat fikszírozta egy ideig majd tovább haladt, de nem időzött a melleimnél, mint Michael. Érdekes. Na nem, mintha olyan melleim lennének, hogy nem elhanyagolhatóak, csak mégis furcsa gesztus volt tőle. A szemembe nézett. Mélyen. És ekkor beszédre nyitottam a számat, ám valaki megelőzött.
-          Ashley! Itt vagyok! – Michal.. most az egyszer igazán csendben maradhatott  volna, úgy tettem mintha nem hallottam volna, és néztem tovább az idegent, aki ugyan így cselekedett, majd felhúzta az egyik szemöldökét, mire bepánikoltam.
-         Ne haragudj! – Nem úgy voltam itt, mint dolgozó, és nem is nézett kis idősebbnek, mint én. Nem fogom az időmet vesztegetni, a magázódással. – Szörnyen ismerős vagy nekem. Bocsánat. – ezzel a lendülettel megfordultam és elindultam, de hallottam, ahogy még kuncog. Mennyei hang. Mmm.
-         Ashley, hey, minden rendben?  - Persze, rendben lenne, ha mellette ülhetnék és nem melletted.
-         Tessék? Persze. –mosolyt varázsoltam az arcomra és megkerültem az asztalt, majd puszit adtam neki, szerencsémre pont úgy ülök, hogy lássam Mr. Titokzatost, és ő is pont engem figyelt, amikor puszit adtam Mich-nek. És nem éppen vidám kifejezéssel. Mi van velem? Egy srác tetszik, akinek még a valós nevét sem tudom. Ugyan már.. Eric Fith?! A mesében sincs ilyen név.. Az a mosoly, a kuncogásának hangja, a zöld szeme, a kikandikáló göndör fürtje. És most is idefelé néz. Inkább megpróbálok koncentrálni Mich-re.
-         …a hajóorrba, el tudod ezt képzelni?  - miről maradtam le? Mi volt a hajóorrba? Biztos valami szörnyen vicces, mivel ő nagyon nevet, ezét egy mosolyt erőltetek magamra és hümmögök valamit.
-         Éhes vagyok, rendeljünk. – bármit csak ne egy hajóorros sztorit. Én csirkemell salátát rendeltem egy pohár ásványvízzel, viszont azt már meg nem tudnám mondani, hogy mit rendelt Michael, de azt tudom, hogy Mr. Titokzatos idegen, marhasültet rendelt vörösborral. EGY személyre. És ennyi, többet nem rendelt. Néha-néha szemeztünk, de én mindig elkapta ma tekintetem 2 mp után, ami furcsa, hogy éreztem, ahogy a tekintete perzseli a bőrömet.
-          Benne vagy? – Michael hangja rántott ismét vissza a jelenbe, és ismételten fogalmam sem volt róla, hogy miben is kéne benne lennem. Ha megint rákérdek, hogy ’Tessék?’ vagy hogy ’Mi?’ tuti kiakad.
-         Ööö.. Persze?! – fogalmam sincs mibe mentem bele.
-         Klassz! Akkor menjünk! – Ácsi.. Ácsi-ácsi-ácsi! Hova is megyünk?  Felálltam és követtem, de csak nem bírtam magammal. – Hová is megyünk Mich? – megállt és hátra fordult, a szeme az eddigi csokoládébarnából átváltott feketére.
-         Fel. Hozzám. A szobámba. Az előbb egyeztél bele. – megfogta a kezem és ismét megindult.
-         Hogy mivan?! Na neem! – felnevettem ettől az abszurd ötlettől és kikaptam a kezem a kezéből. – Te HÜLYE vagy? – a hangom nem olyan halkra sikerült, mint ahogy azt terveztem, de nem érdekelt. Ez az idióta komolyan a szobájába akart vinni? Fel.. HOZZÁ?!
-         Mit hisztizel? Az előbb belementél készségesen!
-         Csak, mert nem figyeltem a hülyeségeidre! Mennyit ittál? Bocs, arra sem figyeltem. - a periférikus látásommal érzékelem, hogy pont Mr. Titokzatos ember asztala mellett állunk, és ismételten lyukat éget a pillantásával a hátamba, vagyis. .az egész étterem lyukat égett a hátamba.
-         Semennyit nem ittam!
-         Bűzlesz a piától! Menj fel a szobádba. - halkabbra vettem a hangomat, hogy nem vettem észre, hogy bepiált? Ja, persze, hisz Mr. Angyalarcú idegennel szemeztem.
-         Remek, menjünk! – vigyorog, és megint elkezd húzni, mire valaki elkapja a másik kezem, és egy erőteljes húzással maga mellé állít.
-         Azt hiszem, azt mondta, hogy nem megy fel veled haver! – egy nagy tenyér fogta közre az ÉN kezemet, az érintése puha, a válláig érek fel, már nincs rajta baseball sapka, így gond nélkül tanulmányozhatom az arcát, amikor a felismerés olyan erővel hasít az agyamba, hogy az már fáj. Mr. Angyalarcú idegen nem más, mint Harry Styles, aki most éppen megvéd, egy olyan dologtól, amitől valójában nem is kell megvédenie. Harry.. Styles..
-         Szerintem, meg fel akar jönni velem! – Michael a kezem után nyúl, de Harry behúz a háta mögé, és én beszívom férfias illatát, ami egyszerűen mámorító. Kölnije illata keveredik, az ő eredeti Harry Styles illatával.
-         Szerintem meg nem akar! - erőteljesen megnyomja a ’nem’ szócskát, és én még egyszer mélylevegőt veszek, és élvezem, ahogy kitölti a tüdőmet és a szaglóérzékemet az Ő illata.
Már megint mit csinálok?! Mint egy idióta rajongó, engem nem érdekel Harry Styles. Na jó érdekel, és most pont megvéd engem, de miért? Naponta jött ide más nőcivel kefélni. Elég, ezek egymásnak fognak ugrani. Kimászok Harry mögül és kettőjük közé állok.
-         Köszönöm ezt az életmentő lovagiasságot, hogy végre megtisztel a valódi énével, és ezt csak a nevére értem, hogy tisztázzuk. És Köszönöm, meg tudom védeni magam. – Elfordultam Harry-től, és Michael-hez kezdtem beszélni. – Te pedig szedd össze magad, és húzd fel a segged Mich a szobádba, józanodj ki, és megbeszéljük ezt az egészet, mert nem akarok felmondani. Gyerünk. – megfordítottam Michael-t és megtoltam kifelé, mire morogva, de elment.
-         Szia. – Lenézett rám Harry a gyönyörű zöld szemeivel és huncut mosoly játszott ajkain, ahogy kiejtette ezt az egyetlen árva szócskát. És fogalmam sincs mi ütött belém, megfogtam magam, hátátfordítottam és szó nélkül ott hagytam Harold Edward Styles-t, és egyenesen a női mosdóba masíroztam. 

2014. április 15., kedd

Kritika *-*

Sziasztok! :D
Kaptam egy kritikát, vagyis kértem, és nagyon jól esett. Ha igazat mondott, ha nem. :D Remélem igazat mondott, imádom a kritika íróját, és magát a kritikablogját is. :D (http://blogdesign-helper.blogspot.hu/)
Tehát. Át másolom a kritikát, és aki nem hiszi, az utána is nézhez, AKI NEM ért vele egyet, komiban jelezze légyszíves. :)

"Kinézet: A fejléc gyönyörű és a háttér is nagyon jól néz ki, passzolnak egymáshoz. Moduloknál is minden rendben van, mondjuk kicsit soknak tartom azt a 3 képet oldalt. Ezen kívül minden rendben van a szereplőknél is!
10/9

Történet: Szerintem nagyon izgalmas sztori és én nagyon szeretem. Nem is kellett sokat olvasnom, csak átnézni, hogy vannak e hibák mivel olvasom ezt a blogot, de nagyon hibákat sem láttam és javuló félben vagy mivel a részek egyre hosszabbak!
10/10

Összességében: 20/19

Nagyon jó! Csak így tovább bby! :) <3 "

Itt is nagyon szépen köszönöm Messi*-nek! Imádlak! ♥

Ui.: Rész a hét folyamán, személyes okok miatt kések vele, készülőben van. :D 

2014. április 4., péntek

6. rész

A titokzatos idegen

Remélem fog tetszeni, kicsit hosszabb, mint szokott lenni, kérlek kommenteljetek, vagy a chat ablakban hagyjatok megjegyzéseket! Köszönöm! Jó olvasást!
xXAshley

A ház már megvolt, már csak munka kellene, hogy meg is tudjuk tartani. Elképzelésünk sem volt arról, hogy ki, vagy hogy egyáltalán mit fog dolgozni. Tapasztalata csak Torinak volt, elég kevés, mint pultos, de végül is több mint a semmi, ebből kifolyólag ő most pultos állások után kutat a laptopon, én meg a szobámat rakom rendbe.  Próbálom minél kényelmesebbre átalakítani. Áttologattam pár bútort-inkább átcibáltam-, bepakoltam a ruháimat a szekrénybe, szépen össze is hajtottam, a könyveimet szokás szerint ABC sorrendbe felpakoltam a polcra, az íróasztalom fölé. Mire mindennel végeztem már 8 óra volt, de megért minden szenvedést. Tetszett az újonnan átalakított szobám. Leültem az ágyamra törökülésbe, és körbevizslattam a szobát. Tetszett, de mégis furcsa volt. Valahogy rossz érzés öntötte el a testem, ha –akarva vagy akaratlanul- arra gondoltam, hogy ott hagytam anyát, egy alkoholistával, ráadásul ő beteg is. Felfordult magamtól a gyomrom. Ilyen és e fajta gondolatok cikáztak oda és vissza a fejemben, mígnem leállítottam magam, és eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel, és elaludtam.
Kopogtatnak.. Nem érdekel, álmos vagyok, hagyjanak békén. Majd elmegy. De a látogatóm nem kívánt elmenni, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és kómás fejjel megindulni, elküldeni a francba a látogatómat, mint aki ráfeküdt a csengőre.. Esküszöm, hogy elküldöm a francba.. Kinyitottam az ajtót és készültem, hogy leordítom a fejét, de amikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen éber lettem, és 180° -os fordulatot vettem, de túl késő volt, elkapta a kezem, és visszarántott a mellkasához. Mit keres itt?! Hogy talál meg?!
-         Te kis szajha, előlem nem menekülhetsz! Azt hitted, ha ide költöztök Londonba, nem jövök utánad, és nem kereslek meg?! Dehogy nem te hülye liba! – gúnyosan nevetet és lelökött a földre. Nem! Ez nem lehet igaz! Megint meg fog történni..
-         Ash! Ashley! Ébredj! Hey!  - Tori finom rázogatása hozott vissza a jelenbe. Csak egy álom volt.. Egy rossz álom. Nem talált meg, nem jött utánunk, nem fog megtörténni még egyszer.
-         Hey! Ne sírj! Megijesztettél, annyira kiabáltál álmodban, és sírtál, meg rúg kapálóztál.. – és csak most tudatosult bennem, hogy tényleg sírok, Tori szavait figyelmen kívül hagyva a nyakába borultam, és hagytam, hogy megnyugtasson. Simogatta a hátam, miközben én telesírtam a pizsamáját. A csendben, csak az én halk zokogásom hallatszott, amit később Tori tört meg.
-         Írtam ma három clubnak, mind visszaírt, de csak egy hívott be meghallgatásra. – nyugodt volt a hangja, nagyon is.
-         Tényleg? – hátrébb húzódtam és megtöröltem a szememet – Ez remek. Melyik club?
-         A Funky Buddha. – amint kimondta, lesütötte a szemeit, mintha valami bűnt követett volna el.
-          Viccelsz?! – persze az én állam a földet verte, mivel a Funky Buddha egy eléggé felkapott hely Londonban.
-         Nem. Pont kiesett egy alkalmazottjuk és nagyon szükségük van egyre. Holnap megnézik, hogy alkalmas lennék-e én arra az egyre. Ha sikerülne, ki tudnánk fizetni az első havi bérletet, és ha te is találtál melót, minden könnyebben menne.
-         Persze, én is fogok találni, majd holnap nézek a neten, meg majd beszélek Michaellel is.
-          Megoldjuk! – fülig ér a szája, nagy mázlista.
-         Minden este kellene menned? Vagy csak hétvégenként?
-         Őszintén? Nem tudom, remélem minden este, szeretném, ha kitöltené az estéimet, addig se unatkoznék. Amúgy tetszik a szobád, jobb lett, mint volt.
-         Köszi, nekem is. - mosolyogtam, majd Tori befeküdt az ágyamba és együtt aludtunk vissza. Reggel felkeltem és úgy döntöttem meglátogatom azt a kis boltot, amit idefelé jövet láttam.  Vettem kenyeret, tejet, tojást majd haza indultam és készítettem reggelit, felkeltettem Torit és megreggeliztünk. Majd ő rohant is a meghallgatásra én meg itthon maradtam egyedül. Neki álltam munka után nézni. Rengeteg állás volt fent, de sajnos nagyon sok hozzáértést követelt meg. Üzletvezető, tervező, szabó, cukrász, varrónő, szakács, mind-mind kilőve. Küldtem pár e-mailt oda, ahol bolteladót vagy recepcióst kerestek, de mindenhonnan negatív visszajelzést kaptam. Úgy döntöttem sétálok egyet, és felkeresek egy újságost, hisz nem csak a neten vannak álláshirdetések. Imádtam a tájat, a forgalmat, a levegőt, a fákat, mindent, ami körül vett. Teljesen más volt London, mint az eddigi helyek, ahol jártam.  Itt zajlott az élet, egy percre sem volt megállás. Mikor megtaláltam az újságos standot, vettem egy-két újságot, meg egy tollat és neki álltam egy padon keresgélni, de mit ne mondjak, itt sem jártam sokkal, több sikerrel, mint az interneten. Sehol semmi. Kétségbeesésemben haza mentem és felhívtam Michael-t.
-         Ashley, szia! Na milyen a lakás? Tetszik? – hangja mindig vidáman csengett, és most úgy éreztem új erőt önt belém.
-         Igen, nagyon tetszik, nem, tudom, hogy hogyan fogjuk tudni meghálálni Michael! – próbáltam minél hálásabbak hatni és boldogabbak, de valahogy nem jött össze.
-         Minden rendben? Olyan furcsa a hangod, nem tetszik a lakás? – rögtön kiszállt minden boldogság a hangjából.
-          De nagyon tetszik, csak egész nap munka után kutattam de egy darabot nem találok, egy tucat e-mailt elküldtem, de mindenhonnan vissza utasítottak. Bezzeg Tori elküld csak három darabot, és persze, hogy abból London legnépszerűbb clubja hívja be.. – hihetetlen.. én most féltékeny vagyok?! Nem vagyok normális. 
-         Ashley, nyugi.
-         De neki mindig minden olyan könnyen megy, semmiért nem kell megszenvednie, mint nekem. Semmiért..
-         Ashley, milyen állásokat kerestél? – ismét hangulatváltozást véltem felfedezni a hangjában, egy cseppnyi reményt, és titokzatosságot.
-         Hát. Bolti eladó és recepciós.  De sehova nem vagyok elegendő.
-         Recepciós? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok egy helyet?
-         Akkor? Akkor a nyakadba ugranék sírva és visítozva.  –felnevettem, mivel megjelent szemeim előtt ez a kép.
-         Akkor indulhatsz is, mivel szükségem van egy recepciósra ide a hotelba. Nem nagy meló, de mindenki rendesen meg van fizetve, és a főnököd a spanod is lenne, na mit szólsz hozzá?
-         Ez.. Ugye most csak viccelsz. – nem tudtam egyszerűen elhinni, amit mond, házat is és állást is tud adni egyszerre! Hihetetlen!
-         Halálosan komolyan beszélek Ashley. Na? Benne vagy?
-          Én.. IGEN! Természetesen! És mikor kell kezdenem? Hol van? Mi a neve? – persze elnevette magát a kérdése tömkelegére. Imádom hallani, ahogy nevet.
-         Csillagfény Hotel. Holnap érted küldök egy taxit kettőre. Megfelel?
-         Meg! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!  Nem tudom, hogy hogyan fogom meghálálni neked Michael! Imádlak! – hallottam közben az ajtót nyitódni, majd becsukódni,  és gyorsan elköszöntem Michael-től és Tori elé mentem, de nem egy boldog arcot láttam, hanem egy szomorút, és sírt is.
-         Victoria? Nem sikerült? – oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-         Én.. én megpróbáltam mindent, majd azt mondták.
-         Shh..  Nem kell folytatnod.
-          De kell, mivel FELVETTEK! – a fülembe ordított mire két méter hátráltam és megvártam, amíg elmúlik a fülem csengése.
-         Tori, nekem is van állásom! Michael felvett recepciósnak! – és itt elszabadult a pokol, elkezdtünk visítozni, sírni, ölelkezni, ugrálni, mindent tettünk, ami az örömünket ki tudta fejezni.
-         Mikor kezdesz? Én már holnap!
-         Én is! Úristen nem hiszem el! – egészen estig ugráltunk, mígnem hulla fáradtan, de izgatottan bedőltünk az ágyba és nagy nehezen állomba merültünk.
Úristen, ma van az első napom a hotelban! Wááá!
-          Torii!!
-         Asssh! – egyszerre indultunk meg a szobáinkból, hogy felkeltsük a másikat, ami elég vicces volt, mivel nagy lendülettel indultunk meg mind a ketten és így a földre huppantunk.
-         Te miért kelsz még fel? Nem este mész csak be dolgozni? – álltam fel nevetve és a fenekemet fájlalva.
-         Nem, azt mondták az első pár héten, menjek be kora reggel, hogy segítsek pakolni, meg előkészülni estékre, de ez plusz pénz, és az sose jön rosszul.
-         Úristen.. El sem hiszem, hogy ma megyek dolgozni! Hány óra? El kell készülnöm! –és ezzel ott hagytam egyedül Torit, és felszaladtam keresni valami ruhát.

-         Begöndörítettem a hajamat, felöltöztem, és mire észbe kaptam 2 óra volt és már dudált a taxi is. Tori már rég elment ezért becsuktam az ajtót és beültem a taxiba. Az út félóra volt, és a hotel maga nem volt egy ötcsillagos motel, de az a lepukkant lebuj sem. Bent a hallban már ott várt Michael, és rögtön a nyakába ugrottam. Először nem tudta mire venni, majd átölelt, és nevetett. Hátráltam pár lépést és szemügyre vettem. Korához képest fiatalabbnak nézett ki, nem mintha sokkal idősebb lett volna tőlem. Senki nem mondta volta meg róla, hogy ő egy szállodaigazgató. Még mindig istenien néz ki.
-          Huh. Istenien nézel ki Ash. – megfogta a kezem, és óvatosan megpörgetet, mire kuncogni kezdtem.
-         Te sem vagy semmi Michael! Egyszerűen mesésen nézel ki!
-         Na elég a bókokból kisasszony! Ideje munkába állni! Legközelebb fekete szoknya, fehér blúz, és ez a magas sarkú, remekül áll a lábadon! – ismételten kuncogtam a főnökösödésén, jól állt neki, elmagyarázta 10 perc alatt, hogy mi lesz a dolgom, és hogy mit kellesz mondanom az érkező vendégeknek.
-          Érthetően magyaráztam? Az újak betanítása Carla dolga volt, de ő ment el. Terhes lett.. – megforgatta a szemét, miközben bemásztam a pult mögé.
-          Igen, felfogtam mindent, innentől boldogulok egyedül is. Köszönöm még egyszer. – áthajoltam és adtam neki egy puszit, mire enyhén zavarba jött és kibotladozott a hallból.

Az első napom nem volt valami forgalmas, viszont volt egy férfi, aki felkeltette az érdeklődésemet. Egy elegáns nővel jött be az oldalán, míg ő maga baseballsapkát viselt, és még annak a tetejébe is a fejére húzta a pulcsija kapucniját, és napszemüveget viselt. Semmit nem tudtam kivenni az arcából. Viszont a nő, nagyon kifinomultan volt öltözve, egy fekete térd fölé érő ruhát viselt, magas sarkúval, hosszú, nyílegyenes haja a derekáig leért, és csendben álldogált a férfi mellet, aki egy bizonyos Eric Fith néven bérelt ki egy szobát estére. Érdekes, kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban is fogok-e még vele találkozni. Utána néztem a gépen, és egy párszor már volt ebben a szállodában. Hmm.. Telt ajkain és hosszú ujjain kívül semmit nem láttam belőle, csak a rekedtes hangját hallottam. Ki kell derítenem ki ez a férfi!