2014. március 27., csütörtök

5. Rész

A költözés

Igen, ez se ma leghosszabb részem ,de folyamatosan hosszabbak lesznek, és bocsánat a késésért, nem volt jó a gépem. :S Remélem tetszeni fog ez a rész is. A facebook csoport továbbra is ÉL! :)

-         Vigyél ki innen!
-         Tessék? – hangja meglepett volt, nem számított erre a kérésre.
-         Vigyél ki innen! Nem akarok itt lenni! Undorodom ettől.. – mutattam itt rá, a kezemből kilógó infúzióra. – És.. ettől az egésztől.. Nem akarom, hogy bármi is emlékeztessen erre az egészre.. Ami történt.. El akarom felejteni, eltemetni, beseperni a szőnyeg alá! Senki nem tudhatja meg!
-         De nem titkolhatod életed végéig. Oké megértem, hogy nem akarod, hogy más is megtudja, de szőnyeg alá sem seperhetjük. Fel kell jelentenünk! Nem maradhat szabadlábon az-az állat!
-         Nem! Nem fogom feljelenten! Csak.. Tűnjünk el! Menjünk el innen! Nem megyek abba a lakásba vissza egy percre sem! Amint kiengedtek, menjünk! – elgondolkodtam egy pillanatra, akarom én ezt? Még szép, hogy akarom! – Menjünk el Londonba! Veled megyek, fogjuk a pénzünket, a cuccunkat és menjünk Londonba, vagy akárhova, de itt nem maradok! Kérlek! – ha maradnom kellene, belepusztulnék. Ezek után nem tudnék a szemébe nézni, és apának se hívni. Ha nem történik meg mindez, mit sem változtatott volna az, hogy nem az apám. De most már, nem tudnék egy légkörben lenni vele.
-         Biztos vagy te ebben? Ez egy nagy döntés és nem.. – folytatta volna, ha nem vágok a szavába, de nem hagyom, hogy eltántorítson! Most nem!
-         Tori! Eldöntöttem! Veled vagy nélküled! De jobban szeretnék veled menni, de ha te meggondoltad magad, akkor megyek egyedül is. - hangom magabiztos volt, az enyhe rekedség ellenére is.  Biztosra vettem, hogy nem fogok itt maradni tovább egy percet sem. Ha kell, egyedül megyek, de mindenáron el fogok menni.
-         Rendben, de akkor is haza kell jönnöd, összepakolni.
-         Nem, kérlek, pakold össze az összes holmim és hozd be.
-         Rendben.
Tori így is tett. Összeszedte a dolgaimat egy nagy bőröndbe, laptop, ruha, mindent és behozta. Mindennap itt volt, amíg bent tartottak.  Közben beszéltünk az egyik ismerősünkkel Michaellel, aki pár éve ment ki Londonba és egész jól alakult a sorsa, most vett egy nagyobb házat, és a régebbit kiadja nekünk, amit később meg is veszünk teljesen, tehát a lakás el volt intézve. Michael az egyik volt udvarlóm. Másfélhét után végre kiengedtek és egyenesen a vasútállomásra mentünk, el sem köszöntünk anyáéktól. Megvettük a jegyet, és felszálltunk a legelső Londonba menő járatra. Nem emlékszem túl sok mindenre a vonatozásból, mivel végig aludtam az utat. Tori sem szólt hozzám, én se hozzá, de tudtuk mire gondol a másik szavak nélkül is. Új élet. Tori felkeltett gyengéden a végállomáson én leszálltunk, majd belevetettük magunkat a városba. Mélyet lélegeztem. Beszívtam a londoni levegőt, a szabadságunk illatát. Nem voltam elég erős, hogy otthon maradjak, ahogy Tori sem. London.. A szabadság, egy másfajta, egy jobb, félelem nélküli élet. Megszorítottam Tori kezét, hogy tudjam, nem e álmodunk csak. Itt álltunk Londonban, és nem érdekelt minket semmi. Néztük a munkába siető embertömeget, az autóforgatagot, a pillanatnyi dugót, ahogy a boltosok szünetet tartva kijönnek és elszívnak egy-egy szál cigarettát. Mindez jelentette nekünk mostantól a világot, az életet. Álmodozásunkból a telefonom csengőhangja rántott ki, aminek a kijelzőjén Michael neve villogott. Elhúztam a kis nyilat a zöld telefonra, és a fülemhez tartottam.
-         Ashley Bowman. – A hangom furcsamód csilingelt, kiütött rajta az öröm.
-         Ash, Michael vagyok, hol vagytok? – az ő hangja is feltűnően vidám volt.
-         Itt vagyunk.. –körbenéztem és leesett, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, idő közben nagyon bemerészkedtünk a városba – Valahol. Mondd el a címet és fogunk egy taxit. – elmondta a címet, amit szorgosan papírra írtam, az én macskakaparásommal, majd bontottuk a vonalat, közben nagyon könnyen-aha, persze, fél órába telt- fogtunk egy taxit, nehezen begyömöszöltük a bőröndjeinket a csomagtartóba, majd odaadtam a taxisnak a címet. Az út maga háromnegyed órás volt, közben végig az ablakon keresztül már-már faltuk a szemünkkel a mellettünk elsuhanó tájat, mikor egyszer csak elkezdett mesélni a sofőr, hogy mi mikor épült, miért, mi a neve. ÉS ha eddig el voltunk varázsolva, akkor nem tudom milyen szóval is, illessem azt az állapotot, amibe akkor kerülünk mikor kitett minket a megadott címnél. Egyszerű volt, mégis nagyszerű! A falak kívülről fehérek voltak, és volt mellé még egy aranyos kis kert és udvar is, ami London belvárosában ritka, de ahogy körül néztem, láttam, hogy több ilyen ház is van ebben az utcában. Imádtuk már most. Kifizettük gyorsan a taxist, aki egy köhintéssel hívta fel magára a figyelmünket, majd elkezdtük berángatni a bőröndünket és megálltunk a bejárati ajtó előtt, és egymásra néztünk. Elővettem a kulcsot behelyezte eredeti helyébe, elfordítottam a zárban ami „nagy” hangot hallatott, majd kinyílt az ajtó. Szemünk elé tárult egy bebútorozott, kifestett nem olyan régen renovált lakás. Gyönyörű volt. Halványsárga falak, fekete és bézs színű bútorok. Nem volt túl csicsázva, de így volt tökéletes. Ismét mély levegőt vettünk, belélegeztük az új lakás illatát. Isteni volt. A táskát az ajtóba hagyva felfedezőútra indultunk a lakásban. Felmentünk az egyik szobába, és mint két idióta leültünk a földre a fallal szemben és csak bámultuk a falat.  De nekünk ez tökéletes volt. 

Award #1

Nagyon szépen köszönöm az első díjamat az Over Again írójának Mesi*-nek ! Köszönöm! ♥




10 dolog rólam:1. Szeretnék tetoválást.
2. Kedvencem Harry Styles az 1D-ből.
3. Van két kutyám(imádom őket).
4. Kedvenc színem a kék, mindenért megőrülök ami kék.
5. Nem vagyok szerencsés fiú téren.
6. Kifejezetten édesszájú vagyok.
7. Jelenleg rongyosra hallgatom a 5SOS- She looks so perfect-et.
8. Jövőre nyelv vizsgázom.
9. Imádok futni.
10. Megőrülök a kék szemű és szőke hajú fiúkért.

10 válaszom:
1. Ez hányadik díjad?
Az első, és nagyon köszönöm. :*
2. Milyen hosszúra tervezed a blogod?
Nem tudom, minél hosszabbra.
3. Kedvenc zene stílus?
Huh.. RnB, pop
4. Melyik az a videó klip ami igazán megfogott?
5SOS-She looks so perfect és a Kállay Saunders András-Running
5. Van olyan zene ami az életedről szól?
Nincs. :)
6. Van testvéred?
Két fiútesóm van.
7. Ha igen, akkor jó kijöttök egymással?
Sokat veszekedünk, de van mikor jól megértjük egymást.
8. Mennyit szeretnél változtatni a külsődön ha betöltöd a 18-at esetleg előbb? (Hajfestés, tetoválás, pc...etc.)
Tetoválást szeretnék majd, de abból is csak kisebbet.
9. Elítéled a melegeket/leszbikusokat?
Nem.
10. megfájdul a szíved ha meglátsz egy vakot vagy tolószékes embert az utcán?
Igen.

Akiknek küldöm:
1. I want you
2. Angelic Disaster
3. The boss daughter
4. Rosszat akarom
5. Heaven in your eyes

És ennyinek szeretném küldeni.Tudom nincs meg a tíz.
Még egyszer nagyon köszönöm. És itt vannak a linkek a blogokhoz! :)
   
1. http://iwantyou1d.blogspot.hu/ 
2. http://angelicdisasterharrystyles.blogspot.hu/
3. http://thebossdaughter.blogspot.hu/
4. http://rosszatakarom.blogspot.hu/
5. http://heaveninyoureyesfanfic.blogspot.hu/

2014. március 5., szerda

4. rész

Csak egy kérés

 Sziasztok. Ez a rész ismételten nem valami hosszú, de mostantól egyre hosszabb részeket igyekszem írni. :) Remélem tetszeni fog, semmi izgalmas nincs benne, de azért várom a vissza jelzéseket ! :))



Kórház szag.. Álmodom, vagy meghaltam? A szememet nem tudom kinyitni, és valami nagyon szúrja a kezemet.. Deréktól lefelé mindenem sajog.. Megerőltettem magam, hogy kinyissam a szememet, de nem megy.. Valaki fogja a kezem.. Ha szólok neki, akkor talán behomályosít egy kicsit..
-         A fény.. – hangom halk volt, és erőtlen, de a valaki, aki a kezemet fogta, meghallotta.
-         Tessék? – mintha öröm lenne a hangjában, öröm, hogy újra hallhassa az én hangomat, ha jól hallottam felugrott korábbi ülőhelyéről, és megszorította a kezem. – Mondd még egyszer!
-         A fény.. erős.. – Ahogy beszéltem, sajgott az arcom, mintha tűvel szurkálnák. De elengedte a kezemet, és behomályosított, mire nekifutottam még egyszer, annak hogy kinyissam a szememet, most több sikerrel, mint ezelőtt. Fehér falak vesznek körbe, és egy infúzió van a kezembe vezetve, ez szúrt annyira. Kezemen csúnya kék-zöld foltok éktelenkednek. Míg én magamat vizsgálgatom, az a valaki csak csendben figyel. Mint kiderült az a valaki Tori volt.  Nem emlékeztem semmire. Hogy miért vagyok itt, vagy hogy mi történt.. Semmire.. Fel akartam emelni a kezem, hogy kicsit kinyújtóztassam, de mint rájöttem, ez sem megy.. A vállam nagyon fájt..
-         Hogy érzed magad? Minden rendben? Szólnom kell egy orvosnak! – ezzel el is tűnt a szobából.. Mi történt? És miért vagyok itt? Mi történt, amiért itt kötöttem ki? Balesett szenvedtem volna? Nem.. Akkor több kötés lenne rajtam.. Nem értem.. Muszáj megkérdeznem Torit, vagy az orvost.. És szükségem van valami gyógyszerre.. Szétmegy a fejem, és minden egyéb végtagom is..
-         Miss Bowman. Hogy érzi magát? Fáj valamilye?
-         Én.. Mindenem.. – hangom most se nagyon volt, rekedtessé vált valami hatására a hangom.. – Én.. Miért vagyok itt? – muszáj tudnom..
-         Nem emlékszik rá, Miss Bowman? Mire emlékszik?
-         Nem emlékszem.. Arra.. Londonba akart menni Tori, és mondtam, hogy nem. Aztán semmi.
-         Miss Bowman. Ön erőszak áldozatává esett.
-         Erőszak.. Nem.. Hisz otthon voltam.. Nem lehetséges.. – És akkor beugrott.. De lehetséges, és meg is történt.. Minden beugrott.. Megtette.. Azért van a kezemen a kék-zöld folt.. Azért fáj deréktól lefelé mindenem.. Azért sajog az arcom..  Azért vagyok itt..
-         Ash.. Én annyira sajnálom.. – Nem figyeltem rá.. Nem akarok itt lenni, a saját apám..  Hányingerem van..
-         El akarok menni.. – nem néztem rá se az orvosra, se Torira, csak ki az ablakon bámultam, és könnyeket hullattam.
-         Sajnálom, de még nem lehet. Két napig feküdt eszméletlenül, még előttünk áll egy csomó vizsgálat, és nem hiszem, hogy fel tudna állni, azok után amit.. amit magával műveltek..
-         Kérem.. Mikor mehetek ki? És mikor kapok valami fájdalomcsillapítót? – az eddig érzett fájdalmak kétszeresét éreztem most. Az orvos kiszólt és egy nővér szaladt be fájdalomcsillapítóval, amit infúzión keresztül kaptam meg. Estig bent maradt Tori és próbálta elterelni a figyelmemet, nem akartam, hogy hazamenjen..
-         Tori..  –hangom kétségbe esett volt, és meggyötört..
-         Igen?

-         Vigyél ki innen!