3. rész

Mert mindennek megvan a maga következménye

Sziasztok. Remélem tetszeni fog, ez a rész is. :) Hagyjatok kommentet, hogy tudjam, mit kell javítani még az írásomban! :) :*
Facebook csoport! https://www.facebook.com/groups/564708970291849/

-         Nem tudom, hogy a betegségtől vagy az aggodalomtól, de valószínűleg mind kettőtől. Szó nélkül felálltunk és követtük a konyhába, ahol leültünk az asztalhoz. Rá se bírtam nézni apámra.. Vártam, hogy anyám elmondja azt a fontos dolgot, de bár ne tettem volna..

-         Tehát lányok.. Tudjátok nem voltam hozzátok mindig őszinte.. És apátokhoz sem. Nyílt titok, soha sem szerettem apátokat. – erre a mondatra nem csak az én állam esett le, hanem Tori-é is. Hisz mindig azt hittük, hogy a házasságuk felhőtlen. De ezek szerint tévedtünk. – Azért mentem hozzá, mert muszáj volt. De amit még ő sem tud, hogy már akkor terhes voltam. Veletek.

-         Váá.. Várj.. – próbált apám kinyögni egy értelmes mondatot, több-kevesebb sikerrel. – Nem az én gyerekeim?

-         Nem, soha nem voltak azok, de úgy gondoltam jobb, ha tudjátok, mielőtt.. mielőtt bármi történne. A házasság kötésünk után is rendszeresen találkozgattam a vér szerinti apátokkal, míg ki nem derült, hogy terhes vagyok. Kénytelenek voltunk akkor abba hagyni.

-         Te rohadt kurva! – kelt ki magából apám, egy hirtelen mozdulattal, melytől anyám a földre került és én meg Tori felsikítottunk.

-         Apa! Apa, hagyd abba!! – ugrott fel az asztaltól Tori, hogy lefogja apa kezét, de apa csak odébb lökte és tovább verte anyát. Nem tudtam megmozdulni, a sokk lebénított. Csak ültem és sírtam, őket bámulva.. Ez nem lehet.. Ez csak egy rossz állom..

-         Mit sírsz te kis ribanc? Te sem vagy különb, mint az a kurva anyád.. Na gyere csak.. majd én móresre tanítalak. – nem vettem észre, hogy hozzám beszél, míg a kezemnél fogva el nem kezdett berángatni a szobába..

-         Ne! Kérlek! Apa! – próbáltam kiszakítani szorításából a kezem, de csak azt értem el, hogy még erősebben fogta azt. Ez nem történhet meg..!

-         Hallgass! Kis szajha! – a szavakat már-már köpte, és olyan undorral és megvetéssel mondta, hogy egy pillanatra elhittem én is, hogy jogosan fog történni minden.. csak egy pillanatra. – Azt csinálok veled, amit ÉN akarok! – Miközben beszélt, rángatta a kezem, melytől a vállam kiment.. Hiába karmoltam, ütöttem, kiabáltam, sírtam.. Minden hiába volt.. Erőteljesen belökött a szobaajtón, s én a kemény fapadlón landoltam, próbáltam a könyökömmel tompítani az esést, de ennek hatására, a vállamba még erősebb fájdalom nyilallt, mely ordításra késztetett.  El akartam kúszni, de a lábamat megragadta, és visszarántott.

-         Kérlek! Kérlek, ne csináld ezt! – hangom el-elhalt, s inkább hallatszott egércincogásnak, mint emberi hangnak. Most fog megerőszakolni az-az ember, kit egykor az apámnak hittem és szerettem.. Ez lehetetlen!

-         Ne mozogj, és ne ellenkezz! Akkor TALÁN hamar túl leszel rajta.. – hallottam meg rekedtes hangját, miközben kicsatolta az övét. . Nem.. Ez lehetetlen.. Ez csak egy rossz álom.. Ez csak egy rémálom.. Kezei közeledtek felém, mire dobálni kezdtem magam a padlón, hogy elkerüljem, azt hogy azok a.. mocskos kezek hozzám érjenek, de feleslegesen próbálkoztam.. Kezei leszakították rólam a felsőmet, s a szoknyámat is.  Ez csak egy rémálom.. De nem.. A fájdalom, amit akkor éreztem mikor pofon ütött, valós volt.. A fájdalom, amit akkor éreztem mikor belém hatolt.. Valós volt. Ordítottam.. Ütöttem.. Karmoltam.. De minden fölösleges volt.. Megtette, és mikor végzett, ott hagyott a földön. Akárcsak egy rongydarab. De úgy is éreztem magam.. Mint egy szakadt, koszos, elhasznált rongydarab.. Könny áztatta arcom, piroslott az őt ért ütésektől. Ott feküdtem megsemmisítve.. Nem volt már erőm.. Feladtam.. Engedtem a rám törő fáradságnak, és szépen lassan elveszettem az eszméletemet..