Kritika *-*

Sziasztok! :D
Kaptam egy kritikát, vagyis kértem, és nagyon jól esett. Ha igazat mondott, ha nem. :D Remélem igazat mondott, imádom a kritika íróját, és magát a kritikablogját is. :D (http://blogdesign-helper.blogspot.hu/)
Tehát. Át másolom a kritikát, és aki nem hiszi, az utána is nézhez, AKI NEM ért vele egyet, komiban jelezze légyszíves. :)

"Kinézet: A fejléc gyönyörű és a háttér is nagyon jól néz ki, passzolnak egymáshoz. Moduloknál is minden rendben van, mondjuk kicsit soknak tartom azt a 3 képet oldalt. Ezen kívül minden rendben van a szereplőknél is!
10/9

Történet: Szerintem nagyon izgalmas sztori és én nagyon szeretem. Nem is kellett sokat olvasnom, csak átnézni, hogy vannak e hibák mivel olvasom ezt a blogot, de nagyon hibákat sem láttam és javuló félben vagy mivel a részek egyre hosszabbak!
10/10

Összességében: 20/19

Nagyon jó! Csak így tovább bby! :) <3 "

Itt is nagyon szépen köszönöm Messi*-nek! Imádlak! ♥

Ui.: Rész a hét folyamán, személyes okok miatt kések vele, készülőben van. :D 

6. rész

A titokzatos idegen

Remélem fog tetszeni, kicsit hosszabb, mint szokott lenni, kérlek kommenteljetek, vagy a chat ablakban hagyjatok megjegyzéseket! Köszönöm! Jó olvasást!
xXAshley

A ház már megvolt, már csak munka kellene, hogy meg is tudjuk tartani. Elképzelésünk sem volt arról, hogy ki, vagy hogy egyáltalán mit fog dolgozni. Tapasztalata csak Torinak volt, elég kevés, mint pultos, de végül is több mint a semmi, ebből kifolyólag ő most pultos állások után kutat a laptopon, én meg a szobámat rakom rendbe.  Próbálom minél kényelmesebbre átalakítani. Áttologattam pár bútort-inkább átcibáltam-, bepakoltam a ruháimat a szekrénybe, szépen össze is hajtottam, a könyveimet szokás szerint ABC sorrendbe felpakoltam a polcra, az íróasztalom fölé. Mire mindennel végeztem már 8 óra volt, de megért minden szenvedést. Tetszett az újonnan átalakított szobám. Leültem az ágyamra törökülésbe, és körbevizslattam a szobát. Tetszett, de mégis furcsa volt. Valahogy rossz érzés öntötte el a testem, ha –akarva vagy akaratlanul- arra gondoltam, hogy ott hagytam anyát, egy alkoholistával, ráadásul ő beteg is. Felfordult magamtól a gyomrom. Ilyen és e fajta gondolatok cikáztak oda és vissza a fejemben, mígnem leállítottam magam, és eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel, és elaludtam.
Kopogtatnak.. Nem érdekel, álmos vagyok, hagyjanak békén. Majd elmegy. De a látogatóm nem kívánt elmenni, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és kómás fejjel megindulni, elküldeni a francba a látogatómat, mint aki ráfeküdt a csengőre.. Esküszöm, hogy elküldöm a francba.. Kinyitottam az ajtót és készültem, hogy leordítom a fejét, de amikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen éber lettem, és 180° -os fordulatot vettem, de túl késő volt, elkapta a kezem, és visszarántott a mellkasához. Mit keres itt?! Hogy talál meg?!

-         Te kis szajha, előlem nem menekülhetsz! Azt hitted, ha ide költöztök Londonba, nem jövök utánad, és nem kereslek meg?! Dehogy nem te hülye liba! – gúnyosan nevetet és lelökött a földre. Nem! Ez nem lehet igaz! Megint meg fog történni..

-         Ash! Ashley! Ébredj! Hey!  - Tori finom rázogatása hozott vissza a jelenbe. Csak egy álom volt.. Egy rossz álom. Nem talált meg, nem jött utánunk, nem fog megtörténni még egyszer.

-         Hey! Ne sírj! Megijesztettél, annyira kiabáltál álmodban, és sírtál, meg rúg kapálóztál.. – és csak most tudatosult bennem, hogy tényleg sírok, Tori szavait figyelmen kívül hagyva a nyakába borultam, és hagytam, hogy megnyugtasson. Simogatta a hátam, miközben én telesírtam a pizsamáját. A csendben, csak az én halk zokogásom hallatszott, amit később Tori tört meg.

-         Írtam ma három clubnak, mind visszaírt, de csak egy hívott be meghallgatásra. – nyugodt volt a hangja, nagyon is.

-         Tényleg? – hátrébb húzódtam és megtöröltem a szememet – Ez remek. Melyik club?

-         A Funky Buddha. – amint kimondta, lesütötte a szemeit, mintha valami bűnt követett volna el.

-          Viccelsz?! – persze az én állam a földet verte, mivel a Funky Buddha egy eléggé felkapott hely Londonban.

-         Nem. Pont kiesett egy alkalmazottjuk és nagyon szükségük van egyre. Holnap megnézik, hogy alkalmas lennék-e én arra az egyre. Ha sikerülne, ki tudnánk fizetni az első havi bérletet, és ha te is találtál melót, minden könnyebben menne.

-         Persze, én is fogok találni, majd holnap nézek a neten, meg majd beszélek Michaellel is.

-          Megoldjuk! – fülig ér a szája, nagy mázlista.

-         Minden este kellene menned? Vagy csak hétvégenként?

-         Őszintén? Nem tudom, remélem minden este, szeretném, ha kitöltené az estéimet, addig se unatkoznék. Amúgy tetszik a szobád, jobb lett, mint volt.

-         Köszi, nekem is. - mosolyogtam, majd Tori befeküdt az ágyamba és együtt aludtunk vissza. Reggel felkeltem és úgy döntöttem meglátogatom azt a kis boltot, amit idefelé jövet láttam.  Vettem kenyeret, tejet, tojást majd haza indultam és készítettem reggelit, felkeltettem Torit és megreggeliztünk. Majd ő rohant is a meghallgatásra én meg itthon maradtam egyedül. Neki álltam munka után nézni. Rengeteg állás volt fent, de sajnos nagyon sok hozzáértést követelt meg. Üzletvezető, tervező, szabó, cukrász, varrónő, szakács, mind-mind kilőve. Küldtem pár e-mailt oda, ahol bolteladót vagy recepcióst kerestek, de mindenhonnan negatív visszajelzést kaptam. Úgy döntöttem sétálok egyet, és felkeresek egy újságost, hisz nem csak a neten vannak álláshirdetések. Imádtam a tájat, a forgalmat, a levegőt, a fákat, mindent, ami körül vett. Teljesen más volt London, mint az eddigi helyek, ahol jártam.  Itt zajlott az élet, egy percre sem volt megállás. Mikor megtaláltam az újságos standot, vettem egy-két újságot, meg egy tollat és neki álltam egy padon keresgélni, de mit ne mondjak, itt sem jártam sokkal, több sikerrel, mint az interneten. Sehol semmi. Kétségbeesésemben haza mentem és felhívtam Michael-t.

-         Ashley, szia! Na milyen a lakás? Tetszik? – hangja mindig vidáman csengett, és most úgy éreztem új erőt önt belém.

-         Igen, nagyon tetszik, nem, tudom, hogy hogyan fogjuk tudni meghálálni Michael! – próbáltam minél hálásabbak hatni és boldogabbak, de valahogy nem jött össze.

-         Minden rendben? Olyan furcsa a hangod, nem tetszik a lakás? – rögtön kiszállt minden boldogság a hangjából.

-          De nagyon tetszik, csak egész nap munka után kutattam de egy darabot nem találok, egy tucat e-mailt elküldtem, de mindenhonnan vissza utasítottak. Bezzeg Tori elküld csak három darabot, és persze, hogy abból London legnépszerűbb clubja hívja be.. – hihetetlen.. én most féltékeny vagyok?! Nem vagyok normális. 

-         Ashley, nyugi.

-         De neki mindig minden olyan könnyen megy, semmiért nem kell megszenvednie, mint nekem. Semmiért..

-         Ashley, milyen állásokat kerestél? – ismét hangulatváltozást véltem felfedezni a hangjában, egy cseppnyi reményt, és titokzatosságot.

-         Hát. Bolti eladó és recepciós.  De sehova nem vagyok elegendő.

-         Recepciós? Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok egy helyet?

-         Akkor? Akkor a nyakadba ugranék sírva és visítozva.  –felnevettem, mivel megjelent szemeim előtt ez a kép.

-         Akkor indulhatsz is, mivel szükségem van egy recepciósra ide a hotelba. Nem nagy meló, de mindenki rendesen meg van fizetve, és a főnököd a spanod is lenne, na mit szólsz hozzá?

-         Ez.. Ugye most csak viccelsz. – nem tudtam egyszerűen elhinni, amit mond, házat is és állást is tud adni egyszerre! Hihetetlen!

-         Halálosan komolyan beszélek Ashley. Na? Benne vagy?

-          Én.. IGEN! Természetesen! És mikor kell kezdenem? Hol van? Mi a neve? – persze elnevette magát a kérdése tömkelegére. Imádom hallani, ahogy nevet.

-         Csillagfény Hotel. Holnap érted küldök egy taxit kettőre. Megfelel?

-         Meg! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!  Nem tudom, hogy hogyan fogom meghálálni neked Michael! Imádlak! – hallottam közben az ajtót nyitódni, majd becsukódni,  és gyorsan elköszöntem Michael-től és Tori elé mentem, de nem egy boldog arcot láttam, hanem egy szomorút, és sírt is.

-         Victoria? Nem sikerült? – oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

-         Én.. én megpróbáltam mindent, majd azt mondták.

-         Shh..  Nem kell folytatnod.

-          De kell, mivel FELVETTEK! – a fülembe ordított mire két méter hátráltam és megvártam, amíg elmúlik a fülem csengése.

-         Tori, nekem is van állásom! Michael felvett recepciósnak! – és itt elszabadult a pokol, elkezdtünk visítozni, sírni, ölelkezni, ugrálni, mindent tettünk, ami az örömünket ki tudta fejezni.

-         Mikor kezdesz? Én már holnap!

-         Én is! Úristen nem hiszem el! – egészen estig ugráltunk, mígnem hulla fáradtan, de izgatottan bedőltünk az ágyba és nagy nehezen állomba merültünk.
Úristen, ma van az első napom a hotelban! Wááá!

-          Torii!!

-         Asssh! – egyszerre indultunk meg a szobáinkból, hogy felkeltsük a másikat, ami elég vicces volt, mivel nagy lendülettel indultunk meg mind a ketten és így a földre huppantunk.

-         Te miért kelsz még fel? Nem este mész csak be dolgozni? – álltam fel nevetve és a fenekemet fájlalva.

-         Nem, azt mondták az első pár héten, menjek be kora reggel, hogy segítsek pakolni, meg előkészülni estékre, de ez plusz pénz, és az sose jön rosszul.

-         Úristen.. El sem hiszem, hogy ma megyek dolgozni! Hány óra? El kell készülnöm! –és ezzel ott hagytam egyedül Torit, és felszaladtam keresni valami ruhát.

-         Begöndörítettem a hajamat, felöltöztem, és mire észbe kaptam 2 óra volt és már dudált a taxi is. Tori már rég elment ezért becsuktam az ajtót és beültem a taxiba. Az út félóra volt, és a hotel maga nem volt egy ötcsillagos motel, de az a lepukkant lebuj sem. Bent a hallban már ott várt Michael, és rögtön a nyakába ugrottam. Először nem tudta mire venni, majd átölelt, és nevetett. Hátráltam pár lépést és szemügyre vettem. Korához képest fiatalabbnak nézett ki, nem mintha sokkal idősebb lett volna tőlem. Senki nem mondta volta meg róla, hogy ő egy szállodaigazgató. Még mindig istenien néz ki.

-          Huh. Istenien nézel ki Ash. – megfogta a kezem, és óvatosan megpörgetet, mire kuncogni kezdtem.

-         Te sem vagy semmi Michael! Egyszerűen mesésen nézel ki!

-         Na elég a bókokból kisasszony! Ideje munkába állni! Legközelebb fekete szoknya, fehér blúz, és ez a magas sarkú, remekül áll a lábadon! – ismételten kuncogtam a főnökösödésén, jól állt neki, elmagyarázta 10 perc alatt, hogy mi lesz a dolgom, és hogy mit kellesz mondanom az érkező vendégeknek.

-          Érthetően magyaráztam? Az újak betanítása Carla dolga volt, de ő ment el. Terhes lett.. – megforgatta a szemét, miközben bemásztam a pult mögé.

-          Igen, felfogtam mindent, innentől boldogulok egyedül is. Köszönöm még egyszer. – áthajoltam és adtam neki egy puszit, mire enyhén zavarba jött és kibotladozott a hallból.

Az első napom nem volt valami forgalmas, viszont volt egy férfi, aki felkeltette az érdeklődésemet. Egy elegáns nővel jött be az oldalán, míg ő maga baseballsapkát viselt, és még annak a tetejébe is a fejére húzta a pulcsija kapucniját, és napszemüveget viselt. Semmit nem tudtam kivenni az arcából. Viszont a nő, nagyon kifinomultan volt öltözve, egy fekete térd fölé érő ruhát viselt, magas sarkúval, hosszú, nyílegyenes haja a derekáig leért, és csendben álldogált a férfi mellet, aki egy bizonyos Eric Fith néven bérelt ki egy szobát estére. Érdekes, kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban is fogok-e még vele találkozni. Utána néztem a gépen, és egy párszor már volt ebben a szállodában. Hmm.. Telt ajkain és hosszú ujjain kívül semmit nem láttam belőle, csak a rekedtes hangját hallottam. Ki kell derítenem ki ez a férfi!

5. Rész

A költözés

Igen, ez se ma leghosszabb részem ,de folyamatosan hosszabbak lesznek, és bocsánat a késésért, nem volt jó a gépem. :S Remélem tetszeni fog ez a rész is. A facebook csoport továbbra is ÉL! :)

-         Vigyél ki innen!

-         Tessék? – hangja meglepett volt, nem számított erre a kérésre.

-         Vigyél ki innen! Nem akarok itt lenni! Undorodom ettől.. – mutattam itt rá, a kezemből kilógó infúzióra. – És.. ettől az egésztől.. Nem akarom, hogy bármi is emlékeztessen erre az egészre.. Ami történt.. El akarom felejteni, eltemetni, beseperni a szőnyeg alá! Senki nem tudhatja meg!

-         De nem titkolhatod életed végéig. Oké megértem, hogy nem akarod, hogy más is megtudja, de szőnyeg alá sem seperhetjük. Fel kell jelentenünk! Nem maradhat szabadlábon az-az állat!

-         Nem! Nem fogom feljelenten! Csak.. Tűnjünk el! Menjünk el innen! Nem megyek abba a lakásba vissza egy percre sem! Amint kiengedtek, menjünk! – elgondolkodtam egy pillanatra, akarom én ezt? Még szép, hogy akarom! – Menjünk el Londonba! Veled megyek, fogjuk a pénzünket, a cuccunkat és menjünk Londonba, vagy akárhova, de itt nem maradok! Kérlek! – ha maradnom kellene, belepusztulnék. Ezek után nem tudnék a szemébe nézni, és apának se hívni. Ha nem történik meg mindez, mit sem változtatott volna az, hogy nem az apám. De most már, nem tudnék egy légkörben lenni vele.

-         Biztos vagy te ebben? Ez egy nagy döntés és nem.. – folytatta volna, ha nem vágok a szavába, de nem hagyom, hogy eltántorítson! Most nem!

-         Tori! Eldöntöttem! Veled vagy nélküled! De jobban szeretnék veled menni, de ha te meggondoltad magad, akkor megyek egyedül is. - hangom magabiztos volt, az enyhe rekedség ellenére is.  Biztosra vettem, hogy nem fogok itt maradni tovább egy percet sem. Ha kell, egyedül megyek, de mindenáron el fogok menni.

-         Rendben, de akkor is haza kell jönnöd, összepakolni.

-         Nem, kérlek, pakold össze az összes holmim és hozd be.

-         Rendben.

Tori így is tett. Összeszedte a dolgaimat egy nagy bőröndbe, laptop, ruha, mindent és behozta. Mindennap itt volt, amíg bent tartottak.  Közben beszéltünk az egyik ismerősünkkel Michaellel, aki pár éve ment ki Londonba és egész jól alakult a sorsa, most vett egy nagyobb házat, és a régebbit kiadja nekünk, amit később meg is veszünk teljesen, tehát a lakás el volt intézve. Michael az egyik volt udvarlóm. Másfélhét után végre kiengedtek és egyenesen a vasútállomásra mentünk, el sem köszöntünk anyáéktól. Megvettük a jegyet, és felszálltunk a legelső Londonba menő járatra. Nem emlékszem túl sok mindenre a vonatozásból, mivel végig aludtam az utat. Tori sem szólt hozzám, én se hozzá, de tudtuk mire gondol a másik szavak nélkül is. Új élet. Tori felkeltett gyengéden a végállomáson én leszálltunk, majd belevetettük magunkat a városba. Mélyet lélegeztem. Beszívtam a londoni levegőt, a szabadságunk illatát. Nem voltam elég erős, hogy otthon maradjak, ahogy Tori sem. London.. A szabadság, egy másfajta, egy jobb, félelem nélküli élet. Megszorítottam Tori kezét, hogy tudjam, nem e álmodunk csak. Itt álltunk Londonban, és nem érdekelt minket semmi. Néztük a munkába siető embertömeget, az autóforgatagot, a pillanatnyi dugót, ahogy a boltosok szünetet tartva kijönnek és elszívnak egy-egy szál cigarettát. Mindez jelentette nekünk mostantól a világot, az életet. Álmodozásunkból a telefonom csengőhangja rántott ki, aminek a kijelzőjén Michael neve villogott. Elhúztam a kis nyilat a zöld telefonra, és a fülemhez tartottam.

-         Ashley Bowman. – A hangom furcsamód csilingelt, kiütött rajta az öröm.

-         Ash, Michael vagyok, hol vagytok? – az ő hangja is feltűnően vidám volt.

-         Itt vagyunk.. –körbenéztem és leesett, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, idő közben nagyon bemerészkedtünk a városba – Valahol. Mondd el a címet és fogunk egy taxit. – elmondta a címet, amit szorgosan papírra írtam, az én macskakaparásommal, majd bontottuk a vonalat, közben nagyon könnyen-aha, persze, fél órába telt- fogtunk egy taxit, nehezen begyömöszöltük a bőröndjeinket a csomagtartóba, majd odaadtam a taxisnak a címet. Az út maga háromnegyed órás volt, közben végig az ablakon keresztül már-már faltuk a szemünkkel a mellettünk elsuhanó tájat, mikor egyszer csak elkezdett mesélni a sofőr, hogy mi mikor épült, miért, mi a neve. ÉS ha eddig el voltunk varázsolva, akkor nem tudom milyen szóval is, illessem azt az állapotot, amibe akkor kerülünk mikor kitett minket a megadott címnél. Egyszerű volt, mégis nagyszerű! A falak kívülről fehérek voltak, és volt mellé még egy aranyos kis kert és udvar is, ami London belvárosában ritka, de ahogy körül néztem, láttam, hogy több ilyen ház is van ebben az utcában. Imádtuk már most. Kifizettük gyorsan a taxist, aki egy köhintéssel hívta fel magára a figyelmünket, majd elkezdtük berángatni a bőröndünket és megálltunk a bejárati ajtó előtt, és egymásra néztünk. Elővettem a kulcsot behelyezte eredeti helyébe, elfordítottam a zárban ami „nagy” hangot hallatott, majd kinyílt az ajtó. Szemünk elé tárult egy bebútorozott, kifestett nem olyan régen renovált lakás. Gyönyörű volt. Halványsárga falak, fekete és bézs színű bútorok. Nem volt túl csicsázva, de így volt tökéletes. Ismét mély levegőt vettünk, belélegeztük az új lakás illatát. Isteni volt. A táskát az ajtóba hagyva felfedezőútra indultunk a lakásban. Felmentünk az egyik szobába, és mint két idióta leültünk a földre a fallal szemben és csak bámultuk a falat.  De nekünk ez tökéletes volt. 

Award #1

Nagyon szépen köszönöm az első díjamat az Over Again írójának Mesi*-nek ! Köszönöm! ♥

10 dolog rólam:1. Szeretnék tetoválást.
2. Kedvencem Harry Styles az 1D-ből.
3. Van két kutyám(imádom őket).
4. Kedvenc színem a kék, mindenért megőrülök ami kék.
5. Nem vagyok szerencsés fiú téren.
6. Kifejezetten édesszájú vagyok.
7. Jelenleg rongyosra hallgatom a 5SOS- She looks so perfect-et.
8. Jövőre nyelv vizsgázom.
9. Imádok futni.
10. Megőrülök a kék szemű és szőke hajú fiúkért.

10 válaszom:
1. Ez hányadik díjad?

Az első, és nagyon köszönöm. :*
2. Milyen hosszúra tervezed a blogod?
Nem tudom, minél hosszabbra.
3. Kedvenc zene stílus?

Huh.. RnB, pop
4. Melyik az a videó klip ami igazán megfogott?

5SOS-She looks so perfect és a Kállay Saunders András-Running
5. Van olyan zene ami az életedről szól?

Nincs. :)
6. Van testvéred?
Két fiútesóm van.
7. Ha igen, akkor jó kijöttök egymással?

Sokat veszekedünk, de van mikor jól megértjük egymást.
8. Mennyit szeretnél változtatni a külsődön ha betöltöd a 18-at esetleg előbb? (Hajfestés, tetoválás, pc...etc.)

Tetoválást szeretnék majd, de abból is csak kisebbet.
9. Elítéled a melegeket/leszbikusokat?

Nem.
10. megfájdul a szíved ha meglátsz egy vakot vagy tolószékes embert az utcán?

Igen.

Akiknek küldöm:

1. I want you

2. Angelic Disaster
3. The boss daughter
4. Rosszat akarom

5. Heaven in your eyes

És ennyinek szeretném küldeni.Tudom nincs meg a tíz.
Még egyszer nagyon köszönöm. És itt vannak a linkek a blogokhoz! :)
   
1. http://iwantyou1d.blogspot.hu/ 

2. http://angelicdisasterharrystyles.blogspot.hu/

3. http://thebossdaughter.blogspot.hu/

4. http://rosszatakarom.blogspot.hu/

5. http://heaveninyoureyesfanfic.blogspot.hu/

4. rész

Csak egy kérés

 Sziasztok. Ez a rész ismételten nem valami hosszú, de mostantól egyre hosszabb részeket igyekszem írni. :) Remélem tetszeni fog, semmi izgalmas nincs benne, de azért várom a vissza jelzéseket ! :))

Kórház szag.. Álmodom, vagy meghaltam? A szememet nem tudom kinyitni, és valami nagyon szúrja a kezemet.. Deréktól lefelé mindenem sajog.. Megerőltettem magam, hogy kinyissam a szememet, de nem megy.. Valaki fogja a kezem.. Ha szólok neki, akkor talán behomályosít egy kicsit..

-         A fény.. – hangom halk volt, és erőtlen, de a valaki, aki a kezemet fogta, meghallotta.

-         Tessék? – mintha öröm lenne a hangjában, öröm, hogy újra hallhassa az én hangomat, ha jól hallottam felugrott korábbi ülőhelyéről, és megszorította a kezem. – Mondd még egyszer!

-         A fény.. erős.. – Ahogy beszéltem, sajgott az arcom, mintha tűvel szurkálnák. De elengedte a kezemet, és behomályosított, mire nekifutottam még egyszer, annak hogy kinyissam a szememet, most több sikerrel, mint ezelőtt. Fehér falak vesznek körbe, és egy infúzió van a kezembe vezetve, ez szúrt annyira. Kezemen csúnya kék-zöld foltok éktelenkednek. Míg én magamat vizsgálgatom, az a valaki csak csendben figyel. Mint kiderült az a valaki Tori volt.  Nem emlékeztem semmire. Hogy miért vagyok itt, vagy hogy mi történt.. Semmire.. Fel akartam emelni a kezem, hogy kicsit kinyújtóztassam, de mint rájöttem, ez sem megy.. A vállam nagyon fájt..

-         Hogy érzed magad? Minden rendben? Szólnom kell egy orvosnak! – ezzel el is tűnt a szobából.. Mi történt? És miért vagyok itt? Mi történt, amiért itt kötöttem ki? Balesett szenvedtem volna? Nem.. Akkor több kötés lenne rajtam.. Nem értem.. Muszáj megkérdeznem Torit, vagy az orvost.. És szükségem van valami gyógyszerre.. Szétmegy a fejem, és minden egyéb végtagom is..

-         Miss Bowman. Hogy érzi magát? Fáj valamilye?

-         Én.. Mindenem.. – hangom most se nagyon volt, rekedtessé vált valami hatására a hangom.. – Én.. Miért vagyok itt? – muszáj tudnom..

-         Nem emlékszik rá, Miss Bowman? Mire emlékszik?

-         Nem emlékszem.. Arra.. Londonba akart menni Tori, és mondtam, hogy nem. Aztán semmi.

-         Miss Bowman. Ön erőszak áldozatává esett.

-         Erőszak.. Nem.. Hisz otthon voltam.. Nem lehetséges.. – És akkor beugrott.. De lehetséges, és meg is történt.. Minden beugrott.. Megtette.. Azért van a kezemen a kék-zöld folt.. Azért fáj deréktól lefelé mindenem.. Azért sajog az arcom..  Azért vagyok itt..

-         Ash.. Én annyira sajnálom.. – Nem figyeltem rá.. Nem akarok itt lenni, a saját apám..  Hányingerem van..

-         El akarok menni.. – nem néztem rá se az orvosra, se Torira, csak ki az ablakon bámultam, és könnyeket hullattam.

-         Sajnálom, de még nem lehet. Két napig feküdt eszméletlenül, még előttünk áll egy csomó vizsgálat, és nem hiszem, hogy fel tudna állni, azok után amit.. amit magával műveltek..

-         Kérem.. Mikor mehetek ki? És mikor kapok valami fájdalomcsillapítót? – az eddig érzett fájdalmak kétszeresét éreztem most. Az orvos kiszólt és egy nővér szaladt be fájdalomcsillapítóval, amit infúzión keresztül kaptam meg. Estig bent maradt Tori és próbálta elterelni a figyelmemet, nem akartam, hogy hazamenjen..

-         Tori..  –hangom kétségbe esett volt, és meggyötört..

-         Igen?

-         Vigyél ki innen! 

3. rész

Mert mindennek megvan a maga következménye

Sziasztok. Remélem tetszeni fog, ez a rész is. :) Hagyjatok kommentet, hogy tudjam, mit kell javítani még az írásomban! :) :*
Facebook csoport! https://www.facebook.com/groups/564708970291849/

-         Nem tudom, hogy a betegségtől vagy az aggodalomtól, de valószínűleg mind kettőtől. Szó nélkül felálltunk és követtük a konyhába, ahol leültünk az asztalhoz. Rá se bírtam nézni apámra.. Vártam, hogy anyám elmondja azt a fontos dolgot, de bár ne tettem volna..

-         Tehát lányok.. Tudjátok nem voltam hozzátok mindig őszinte.. És apátokhoz sem. Nyílt titok, soha sem szerettem apátokat. – erre a mondatra nem csak az én állam esett le, hanem Tori-é is. Hisz mindig azt hittük, hogy a házasságuk felhőtlen. De ezek szerint tévedtünk. – Azért mentem hozzá, mert muszáj volt. De amit még ő sem tud, hogy már akkor terhes voltam. Veletek.

-         Váá.. Várj.. – próbált apám kinyögni egy értelmes mondatot, több-kevesebb sikerrel. – Nem az én gyerekeim?

-         Nem, soha nem voltak azok, de úgy gondoltam jobb, ha tudjátok, mielőtt.. mielőtt bármi történne. A házasság kötésünk után is rendszeresen találkozgattam a vér szerinti apátokkal, míg ki nem derült, hogy terhes vagyok. Kénytelenek voltunk akkor abba hagyni.

-         Te rohadt kurva! – kelt ki magából apám, egy hirtelen mozdulattal, melytől anyám a földre került és én meg Tori felsikítottunk.

-         Apa! Apa, hagyd abba!! – ugrott fel az asztaltól Tori, hogy lefogja apa kezét, de apa csak odébb lökte és tovább verte anyát. Nem tudtam megmozdulni, a sokk lebénított. Csak ültem és sírtam, őket bámulva.. Ez nem lehet.. Ez csak egy rossz állom..

-         Mit sírsz te kis ribanc? Te sem vagy különb, mint az a kurva anyád.. Na gyere csak.. majd én móresre tanítalak. – nem vettem észre, hogy hozzám beszél, míg a kezemnél fogva el nem kezdett berángatni a szobába..

-         Ne! Kérlek! Apa! – próbáltam kiszakítani szorításából a kezem, de csak azt értem el, hogy még erősebben fogta azt. Ez nem történhet meg..!

-         Hallgass! Kis szajha! – a szavakat már-már köpte, és olyan undorral és megvetéssel mondta, hogy egy pillanatra elhittem én is, hogy jogosan fog történni minden.. csak egy pillanatra. – Azt csinálok veled, amit ÉN akarok! – Miközben beszélt, rángatta a kezem, melytől a vállam kiment.. Hiába karmoltam, ütöttem, kiabáltam, sírtam.. Minden hiába volt.. Erőteljesen belökött a szobaajtón, s én a kemény fapadlón landoltam, próbáltam a könyökömmel tompítani az esést, de ennek hatására, a vállamba még erősebb fájdalom nyilallt, mely ordításra késztetett.  El akartam kúszni, de a lábamat megragadta, és visszarántott.

-         Kérlek! Kérlek, ne csináld ezt! – hangom el-elhalt, s inkább hallatszott egércincogásnak, mint emberi hangnak. Most fog megerőszakolni az-az ember, kit egykor az apámnak hittem és szerettem.. Ez lehetetlen!

-         Ne mozogj, és ne ellenkezz! Akkor TALÁN hamar túl leszel rajta.. – hallottam meg rekedtes hangját, miközben kicsatolta az övét. . Nem.. Ez lehetetlen.. Ez csak egy rossz álom.. Ez csak egy rémálom.. Kezei közeledtek felém, mire dobálni kezdtem magam a padlón, hogy elkerüljem, azt hogy azok a.. mocskos kezek hozzám érjenek, de feleslegesen próbálkoztam.. Kezei leszakították rólam a felsőmet, s a szoknyámat is.  Ez csak egy rémálom.. De nem.. A fájdalom, amit akkor éreztem mikor pofon ütött, valós volt.. A fájdalom, amit akkor éreztem mikor belém hatolt.. Valós volt. Ordítottam.. Ütöttem.. Karmoltam.. De minden fölösleges volt.. Megtette, és mikor végzett, ott hagyott a földön. Akárcsak egy rongydarab. De úgy is éreztem magam.. Mint egy szakadt, koszos, elhasznált rongydarab.. Könny áztatta arcom, piroslott az őt ért ütésektől. Ott feküdtem megsemmisítve.. Nem volt már erőm.. Feladtam.. Engedtem a rám törő fáradságnak, és szépen lassan elveszettem az eszméletemet.. 

2. rész

Mert a kívánságok néha valóra válnak.. De milyen áron?!

“Este mentem csak haza, aminek nem nagyon örültek. Ahogy én se annak, ami fogadott. Anya a szobában sírt, apa részegen a konyha padlójában fetrengett. Remek. Reggelre megint takaríthatom össze a szemetet, és egyéb dolgokat utána..”

Tori a szobában feküdt, gondolom, még mindig duzzog rám. Bevittem a helyére a görkorcsolyát, majd bementem Tori-hoz. Hisz anya csak elzavarna, nem szereti, ha gyengének lássuk.
    - Megjöttél? – épp hogy csak felnézett rám. Sose veszekedtünk sokáig, vagyis nem haragudtunk a másikra sok ideig, gyakorlatilag csak egymásra számíthatunk.
    - Igen, haragszol még rám? Tudod, hogy anyunak szüksége van ránk, egyedül nem merném itt hagyni apával, és itt is van már egy megszokott életünk, amit bármennyire is szeretnénk, nem hagyhatunk csak úgy itt.

-         Megértettem, de azért még mindig el akarok menni. Nem élet az ilyen, néz körül! Ne mondj semmit, csak nézz körül – nem szóltam, csak tettem, amit mond, körül néztem.

-         Na mit látsz?

-         Falat. Ajtót.

-         Ne így.. Részletezd. Mindent!

-         Piszkos falat, egy lyukat a plafonon, megrepedt ablakot, betört ajtót, a konyhában összetört tányérokat, apánkat a földön, sörösüvegeket mindenhol, cigaretta csikket. – amint soroltam ezeket, a dolgokat, rá jöttem.. Igaza van. Borzasztó ez a hely, de ezt eddig is tudtam. De akkor se megyek el. Nem hagyhatom itt anyát!

-         Látod már Asley? – kérdezte mélyen a szemembe nézve. Tudta, hogy látom, hogy értem.

-         Victorya.. Nem fogunk elmenni. – Mondtam könnyeimet letörölve, hisz lehet mást tenni? Mint sírni? Sírni, hisz apám a konyhapadlón fetreng, öntudatlanul, de itt már semmi nem segíthet.. Anyám a szobában sír.. Segítséget nem fogad el, de valamiért mégsem vagyok képes itt hagyni ezt a romlóban lévő családot.. Az én családom, akármilyen is..

-         Az isten szerelmére Ash! Nem igaz, hogy ezt a szart akarod elviselni!

-         Tori! Nem akarom, de ez a szar az életünk! Itt kell lennünk! Fejezd be! – ezzel a mondatommal részemről le is zártam a beszélgetést és bedugtam a fülemet, hogy elnyomja a zene, Tori fortyogását. Gyűlölöm, hogy igaza van, de lehetetlen, hogy itt hagyjam anyát, apával egyedül.. Nem most.. Lefeküdtem a jól megszokott ágyterítőmre, és a plafont kezdtem el vizsgálni, nem foglalkozva a külvilággal. Hihetetlen, hogy egykor semmi baja nem volt a családunknak.. A legösszetartóbb család voltunk az egész faluban, de aztán kiderült, hogy anya vesebeteg és minden megváltozott.. Apa inni kezdett, anya félni, Tori menni akar azóta.. Azóta minden más..

-         Bejöhetek lányok? – hallottam meg hirtelen, anya csilingelő hangját az ajtóból, nem értem miért apám mellett állapodott meg, vagy miért nem hagyja már el.. Hisz még mindig gyönyörű. Karcsú, mindig ápolt, rendezett, természetesen vörös haj, magától fakadó kedvesség. Bárki a fél karját odaadná érte. Apa.. Apa kicsi, köpcös, kopaszodó, sörhasú, mindig bűzlő.. ember(?). Igen.. az utóbbi időben meggyűlöltem a saját apámat.. És néha azt kívánom, bár ne ő lenne az apám..

-         Beszélhetnénk lányok? Apátok is kijózanodott egy kicsit, és szeretnék veletek beszélni. Fontos dolog lenne. Eléggé. – soha nem viselkedett így, máskor ragyogó arca, most meggyötört volt.