"Na ezt nem kellett volna!"
Meglepetés!! Kellemes Húsvéti ünnepet! Jó kedvem volt és gondoltam megleplek titeket egy újabb résszel, ami egy csöppet már izgalmasabb, mint az eddigiek! Jó olvasást!
xXAshleyXx
xXAshleyXx
Mit keresek én a női mosdóban,
amikor az előbb maga Harry Styles védett meg, és beszélgetést kezdeményezett? Megmondom
én, hogy mit keresel itt! Naponta jött be a hotelba, és ezzel önmagában nem is
lenne semmi baj, ha nem váltogatta volna mindig le a nőit! Hányszor láttad
ugyanazzal a nővel? Egyszer sem.. Na látod?! Azért hagytad ott,
mert nincs szükséged egy szoknyapecér hülyeségére, a seggfej főnököd mellé. És
most nézz magadra! Teljesen bepánikoltál és itt veszekedsz SAJÁT magaddal egy
wc-ben a tükörképedet bámulva! Normális vagy? Persze, hogy nem.
- Elég! - érdekes, remeg a hangom,
és egy nő totál idiótának néz, aki most jött be. Hmm, vajon miért? Ja, hisz a
fejemben veszekedtem magammal. Még mindig néz a nő. - Nincs jobb dolga,
hölgyem? Nem látott még magában beszélgető embert? Na ugye hogy de.. Viszlát. -
és ezzel a lendülettel kicsaptam a mosdó ajtaját és megindultam a recepció felé
a táskám miatt. Leguggoltam, hogy felvegyem, és amikor felálltam, volt
olyan szerencsém, hogy nem egyedül álltam a halban..
-
Jól vagy? - mély, rekedtes hangjából
kihallatszott egy kis..
aggodalom? Zöld szemei fürkészően
tekintették arcomat, és próbálta kialakítani a szemkontaktus, de ahelyett, hogy
a szemébe néztem volna, elkezdtem a táskámban matatni a telefonom után, és így
válaszoltam neki.
-
Ja, jól vagyok. Minden rendben, csak nem érek
rá. - enyhe célzás volt arra, hogy menjen el, és hagyjon egyedül, de nagyon úgy
tűnt, hogy nem fogta fel, vagy nem is akarta felfogni. Nem akarom, hogy
itt legyen, mikor kitör rajtam a pánik, és sírva összekuporodok a földön. Nekem
ez már túl sok egy napra. Nem szoktam én hozzá, hogy reggelente cipő nélkül
szaladjak munkába, aztán felcsapjon egy seggfej autós,
majd a főnököm többször is rám nyomuljon egy nap, aztán fel akarjon rángatni a
szobájába, utána meg megmentsen Harry Styles. Kérlek, menj el. Kérlek!
-
Biztos? Nem úgy nézel ki. Ne segítsek
valamiben? Hívjak egy taxit? Vagy vigyelek én haza? - Hah, arra várhat, hogy én
beüljek az Ő autójába.
-
Nem, köszönöm. Szívesebben sétálok hazáig, ki
kell szellőztetnem a fejemet. De azért köszönöm. - felkaptam a táskámat és a
bejárati ajtót vettem célba.
-
Haza kísérlek. - épp, hogy kimondta a
mondatot, heves tiltakozásba kezdtem.
-
NEM! Vagyis.. Khm.. úgy értem, nem kell
köszönöm. Egyedül szeretnék lenni, és az nem megy úgy, hogyha te.. Ön.. ott
vagy. - mikor meghallotta, hogy a te-t kijavítottam ön-re, elkuncogta
magát.
-
Ugyan. Ne legyél egyedül, veszélyes ilyenkor
London, haza kísérlek. - hangja magabiztosságot sugárzott, és ez nem tetszett,
persze vonzó, ha egy férfi magabiztos, de.. mégsem.
-
Nem,
köszönöm. Zenét fogok hallgatni.
-
Nem feltétlenül kell beszélgetnünk.
-
De én egyedül akarok lenni, és EGYEDÜL zenét
hallgatni. – próbáltam minél jobban kihangsúlyozni az
egyedül szócskát.
-
Senki nem szeret egyedül lenni, és zenét
hallgatni.
-
De
én szeretek egyedül lenni, fülessel a fülemben, a saját világomban, mert
ilyenkor távol vagyok az összes szarságtól, ami
a való életben van. - mire észbe kaptam, már túl késő volt megváltoztatni azt,
amit mondtam. Egy pillanat alatt keltem ki magamból, de ez az ő hibája, nem
igaz nem tudja felfogni, hogy nem akarom, hogy velem jöjjön.
-
Héj, nyugalom babe, csak kedves akartam lenni.
- minden aggodalom és kedvesség eltűnt a hangjából, és átment flegmába. A kezét
a nadrág zsebébe rejtette, és úgy nézett rám, én meg
kitágult pupillákkal és tátott szájjal bámultam rá, hogy milyen
gyorsan ledobta az álcát.
-
Nem vagyok babe, főleg nem a tied. Takarodj!
Nem vagyok kíváncsi rád, sem a hülye
szövegedre, így szeded fel az összes kurvád? Hát elég sok eszük
lehet, ha összeállnak egy ilyen szarházi alakkal, mint amilyen
te vagy! - most ő volt a soros hogy tátott szájjal nézzen, majd egy gyors
mozdulattal a pulthoz szegezett, és a fülembe duruzsolt.
-
Nem
tudsz Te semmit! Nem is ismersz, miért ítélkezel?! - a csípőjével odaszögezett
a recepciós pulthoz, közben a kezeinket összekulcsolta. Egyre gyorsabban vert a
szívem és a levegőt is szaporábban szedtem, amit persze Harry is észre vett.
Összeszorítottam a fogaimat, és úgy szűrtem a szavakat:
-
Eressz. El. Harry! – Épp, hogy hallható volt a
hangom. Nem igaz, ilyenkor miért nem jár erre senki sem?
-
Hüm.
Miért tenném? Szarházi alak vagyok,
nemde? – nem érdekelt milyen hangsúllyal mondta, vagy hogy éppen engem
szagolgatott, megszakítottam kezeink érintkezését, és a mellkasánál fogva
eltoltam, ami nem is volt olyan nehéz, mert nem számított rá, ahogy én sem,
hogy milyen izmos mellkasa van, és hogy milyen gyorsan ver a szíve. Felkaptam a
táskámat, ami időközben a földre esett és végre kijutottam az épületből, de
azért még az ajtóból visszaszóltam Harry-nek.
-
Seggfej! - minden tiltakozásom ellenére, hogy gyalog
akarok menni, leintettem az első taxist, és hazáig próbáltam kontrolálni
magamat. Nem fogok sírni! Nem fogok
sírni! Ezt kántáltam egészen hazáig, majd kifizettem a taxit és
beszaladtam.
-
TORI!
TORI! – becsaptam az ajtót, és mint egy őrült kiabálni kezdtem Tori nevét, muszáj
beszélnem vele. – TORI! GYERE MÁR LE! – ledobtam a táskám a kanapéra, és csak
ezután ugrott be. Tori dolgozik.
-
Mi
van? – és mégsem dolgozik, mi van? De reggel elment, akkor most miért van
itthon? – Egyszer küldenek haza pihenni, akkor is felversz az álmomból. – Ah,
tehát hazaküldték pihenni.
-
Tori..
– és itt eltört a mécses, nem bírtam tovább, szabad utat engedtem a
könnyeimnek, Tori egy pillanat alatt mellettem termett, és leültetett a
kanapéra. – Hé, mi történt?
-
Borzasztó
napom volt.. – azzal neki álltam, és elkezdtem elmesélni neki mindent az
elejétől a végéig. – Aztán amikor kiszaladtam a mosdóból és haza akartam jönni,
ott volt Harry, haza akart kísérni, de én nem akartam, de ő csak erősködött,
mire én kiborultam, aztán ő ledobta a ’jófiú’ álcáját, és átment flegmába,
aztán én is bunkóztam, majd odaszorított a pulthoz, és.. Hihetetlen, de egy
minimális részem élvezte ezt az egészet. Nagyobb részem is élvezte volna, ha
nem a munkahelyemen történik, nem akaratom ellenére, és nem lenne ilyen seggfej.
-
Mit
mondtál neki, amire kiakadt?
-
Én..
Nem tudom. Vagyis tudom, de..
-
Mit
mondtál neki Ash?
-
Csak
az igazat. Azt, hogy nem vagyok kíváncsi rá, sem a hülye szövegére, és hogy így szedi-e fel az összes kurváját?
Meg, hogy elég sok eszük lehet, ha összeállnak egy olyan szarházi
alakkal, mint amilyen Ő! - Már egy
kicsit lenyugodtam, és nem sírtam, de egyfolytában ez az egész játszódott le a
lelki szemeim előtt újra és újra.
-
Rendben,
figyelj. Akármennyire is igazad van, gondold meg jól, hogy mit mondasz neki,
mikor és hol. Akárhogy is van Ő egy nemzetközi szupersztár és megkapja amit
akar, és remélem, hogy nem te vagy amit most jelenleg akar. Ha keresztbe teszel neki, ő még jobban
keresztbe tud neked tenni. Ott tesz neked keresztbe, ahol akar, úgyhogy gondold
meg jól, hogy mikor és hol alázod meg. Oké? Csak ezt ígérd meg nekem, és hogy
nem dőlsz be neki!
-
Ígérem,
nem alázom meg nyilvánosan, de Tori én beszélni se akarok vele, nem hogy
megalázni, remélem nem jön többet a hotelba. És én azt gondoltam, hogy helyes!
Úr Isten..! Ne haragudj, hogy felébresztettelek! – bevetettem bocsánatkérő
pillantásomat, és megöleltem, amikor küldött egy mosolyt felém.
-
Na
de ha már felkeltettél és meséltél, most én jövök. Nem csak te vagy aki seggfej sztárokkal találkozik. –
értetlenül néztem rá.
-
Tudod, mostanában nem nagyon tudtunk beszélni,
mert mind a ketten rohanunk mindig valahová, ezért ezt se tudtam elmondani a
múltkor. Találkoztam Liam Payne-nal..
- Az One Direction tag, a Liam Payne? – kimeresztettem a szemeimet, és valószínű elég
nevetségesen nézhettem ki, de nem tudom elhinni, hogy találkozott vele. – És
milyen volt? Aranyos? Gondoskodó?
-
Ash,
nyugodj már le, nem volt sokkal jobb, mint Harry. Milyen volt? Részeg, de az nagyon. Ez már rögtön az első
héten volt. Szokás szerint sokan voltak a klubban és én voltam a pultos, mivel
ez az állásom, ha esetleg elfelejtetted volna. Nem tudtam, hogy merre figyeljek
annyian voltak, mikor végre kezdett elfogyni a szomjas tömeg, kicsit lassabb
tempóra váltottam és az a seggfej rám
mozdult! – Tehát tőle tanultam ezt a seggfejezést.
– Várj, Rád mozdult a mindenki által istenített Liam Payne?
-
Igen,
de mentségére szóljon, hogy részeg volt!
-
Álljunk
csak meg! Te megvéded?! Jézusom, neked bejön! – nevetve dőltem hátra a kanapén,
a gondolatra, hogy végre Tori-nak is tetszik valaki.
-
Azóta
bocsánatot kért.
-
Tori,
csak nem elpirultál? – legalább most már azt is tudjuk, hogy az One
Direction-ból egy ember normális, bár néha leissza magát a sárgaföldig. – Mit
titkolsz még? Halljam! – játékosan meglöktem, és nem lökött vissza. Máskor
mindig visszalök, ezek szerint, tényleg titkol még valamit.
-
Hát..
Elkérte tegnap a teflonszámomat. – A
mindig magabiztos és egoista Victoria Bowman most szégyenlőssé vált? Na nee.
Szerelmes! Hah. Ezt megtartom magamnak, különben kitekerné a nyakamat.
-
Sok
sikert! –megöleltem és elmentünk aludni, hisz őt is felvertem az álmából, és én
is elfáradtam egésznap.
Kellj fel! Kellj fel! Kellj fel! Már csak ma. Péntek van, hétvégén nem
kel bemenned, gyerünk, nyisd ki a szemed! Próbáltam minél biztatóbb szavakat gondolni, hogy
felébredjek, de sehogy nem ment, aztán eszembe jutott a tegnapi nap, és gyorsan
leellenőriztem az órát. 5: 30 Még pont időben vagyok. Komótosan kimásztam az
ágyból, megreggeliztem, lezuhanyoztam, és elgondolkodtam, hogy kellene
viselkednem, ha Harry ma is jönne szobát kivenni? Valószínűleg úgy, mint eddig.
Odaadom a szobakulcsot és ennyi. Felöltöztem és leosontam a lépcsőn, mivel Tori
még alszik. Persze, melyik hülye
kelne fel ilyenkor? Leintettem egy taxit, és elmondtam a címet. Próbált
beszélgetést kezdeményezni, de nekem semmi kedvem nem volt hozzá. A homlokomat
a hideg ablaknak támasztottam és próbáltam mindet elfelejteni, csak sajnos nem
ilyen egyszerű. Az út egy pillanatnak tűnt, minél jobban húzni akartam az időt,
annál gyorsabban telt. Kifizettem a taxist és besétáltam a hotelba, a hall üres
volt, beálltam a pult mögé felválta Amber-t, szegény egész este itt poshadt
Laura után. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok? Sehol egy vendég? Bár mondjuk, még
nagyon korán van. Akkor.. Nézzünk szét a neten. Vagyis.. Konkrétan egy
személyre keressünk rá. Már egy órája böngésztem az internetet Harry után,
amikor valaki megfogta a csípőmet, és a fülembe suttogott.
-
Kutakodunk,
kutakodunk? – Hangja játékos volt, és rekedt, mint tegnap. Gyorsan bezártam
minden oldalt, amit olvastam, de megfordulni nem mertem.
-
Vedd
le a kezed rólam! – visszafojtottam még a levegőt is, nehogy véletlenül
meghallja, hogy gyorsabban szedem a levegőt, a közelében. – Vedd le a kezed,
különben..! – Fenyegetésem üresen csengett, és ezt ő is hallotta. Kezei
kalandozni kezdtek, de rájuk csaptam mielőtt túl messzire jutottak volna.
-
Mit
izélsz? Csak szórakozunk. - kijelentését
és mosollyal is megspékelte, és ezt honnan tudom miközben háttal, állok neki? Roppant
egyszerű, a nyakam csókolgatása közben jelentette ki. A hideg futkosott a
hátamon, ahogy ajkai érintkeztek a nyakam felületével. Szorosabban fogta a
csípőmet és maga felé fordított. Arcát egy hajszál választotta el az én
arcomtól, mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb és közelebb hajolt.
Akaratlanul is becsuktam a szemem és egy kicsit közelebb hajoltam. Éreztem
lehelettét a számban, majd egy másodperce ajkai súrolták az én ajkamat. Tedd meg ! Aztán.. Aztán elhúzódott, és
nevetésben tört ki.
-
Látnod
kéne magad! – szinte a hasát fogta a nevetéstől.
-
Rohadék! Mit képzelsz magadról? – Én mit képzelek magamról? Majdnem
megcsókoltam! Majdnem hagytam neki, hogy megcsókoljon?! Milyen majdnem? Hagytam
volna neki, ha nem húzódik el! De én nem akartam! Elment az eszem!
-
Én mit képzelek magamról? Semmit, teljesen
tisztában vagyok az értékeimmel, és úgy láttam te is egyre jobban képben vagy.
Legalább találtál valami érdekeset az interneten rólam?
-
Még
nem tilos más után nézni az interneten. Viszont akarata ellenére megcsókolni
valakit, az már az!
-
Akarata
ellenére? – közelebb jött két lépést és a fülembe suttogott. – Biztos, hogy
akaratod ellenére történt volna? Jobban akartad, mint én! – ezzel nevetve ismét
hátrébb húzódott, és nem bírtam tovább. Megpofoztam. Felképeltem Harry Styles-t! Tisztán lehetett látni az arcán a
tenyeremet. Megfogta az érintett testrészét, majd szúrósan rám nézett, és
elkapta a kezem.
-
Na
ezt nem kellett volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése