A titokzatos idegen
Remélem fog tetszeni, kicsit hosszabb, mint szokott lenni, kérlek kommenteljetek, vagy a chat ablakban hagyjatok megjegyzéseket! Köszönöm! Jó olvasást!
xXAshley
xXAshley
A ház már megvolt, már csak munka kellene, hogy meg is
tudjuk tartani. Elképzelésünk sem volt arról, hogy ki, vagy hogy egyáltalán mit
fog dolgozni. Tapasztalata csak Torinak volt, elég kevés, mint pultos, de végül
is több mint a semmi, ebből kifolyólag ő most pultos állások után kutat a
laptopon, én meg a szobámat rakom rendbe.
Próbálom minél kényelmesebbre átalakítani. Áttologattam pár
bútort-inkább átcibáltam-, bepakoltam a ruháimat a szekrénybe, szépen össze is
hajtottam, a könyveimet szokás szerint ABC sorrendbe felpakoltam a polcra, az
íróasztalom fölé. Mire mindennel végeztem már 8 óra volt, de megért minden
szenvedést. Tetszett az újonnan átalakított szobám. Leültem az ágyamra
törökülésbe, és körbevizslattam a szobát. Tetszett, de mégis furcsa volt.
Valahogy rossz érzés öntötte el a testem, ha –akarva vagy akaratlanul- arra
gondoltam, hogy ott hagytam anyát, egy alkoholistával, ráadásul ő beteg is.
Felfordult magamtól a gyomrom. Ilyen és e fajta gondolatok cikáztak oda és
vissza a fejemben, mígnem leállítottam magam, és eljutottam arra a pontra, hogy
nem érdekel, és elaludtam.
Kopogtatnak.. Nem érdekel, álmos vagyok, hagyjanak békén. Majd elmegy. De a látogatóm nem kívánt elmenni, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és kómás fejjel megindulni, elküldeni a francba a látogatómat, mint aki ráfeküdt a csengőre.. Esküszöm, hogy elküldöm a francba.. Kinyitottam az ajtót és készültem, hogy leordítom a fejét, de amikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen éber lettem, és 180° -os fordulatot vettem, de túl késő volt, elkapta a kezem, és visszarántott a mellkasához. Mit keres itt?! Hogy talál meg?!
Kopogtatnak.. Nem érdekel, álmos vagyok, hagyjanak békén. Majd elmegy. De a látogatóm nem kívánt elmenni, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és kómás fejjel megindulni, elküldeni a francba a látogatómat, mint aki ráfeküdt a csengőre.. Esküszöm, hogy elküldöm a francba.. Kinyitottam az ajtót és készültem, hogy leordítom a fejét, de amikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen éber lettem, és 180° -os fordulatot vettem, de túl késő volt, elkapta a kezem, és visszarántott a mellkasához. Mit keres itt?! Hogy talál meg?!
-
Te
kis szajha, előlem nem menekülhetsz! Azt hitted, ha ide költöztök Londonba, nem
jövök utánad, és nem kereslek meg?! Dehogy nem te hülye liba! – gúnyosan
nevetet és lelökött a földre. Nem! Ez nem
lehet igaz! Megint meg fog történni..
-
Ash!
Ashley! Ébredj! Hey! - Tori finom
rázogatása hozott vissza a jelenbe. Csak egy álom volt.. Egy rossz álom. Nem
talált meg, nem jött utánunk, nem fog megtörténni még egyszer.
-
Hey!
Ne sírj! Megijesztettél, annyira kiabáltál álmodban, és sírtál, meg rúg
kapálóztál.. – és csak most tudatosult bennem, hogy tényleg sírok, Tori szavait
figyelmen kívül hagyva a nyakába borultam, és hagytam, hogy megnyugtasson.
Simogatta a hátam, miközben én telesírtam a pizsamáját. A csendben, csak az én
halk zokogásom hallatszott, amit később Tori tört meg.
-
Írtam
ma három clubnak, mind visszaírt, de csak egy hívott be meghallgatásra. –
nyugodt volt a hangja, nagyon is.
-
Tényleg?
– hátrébb húzódtam és megtöröltem a szememet – Ez remek. Melyik club?
-
A
Funky Buddha. – amint kimondta, lesütötte a szemeit, mintha valami bűnt követett
volna el.
-
Viccelsz?! – persze az én állam a földet
verte, mivel a Funky Buddha egy eléggé felkapott hely Londonban.
-
Nem.
Pont kiesett egy alkalmazottjuk és nagyon szükségük van egyre. Holnap megnézik,
hogy alkalmas lennék-e én arra az egyre. Ha sikerülne, ki tudnánk fizetni az
első havi bérletet, és ha te is találtál melót, minden könnyebben menne.
-
Persze,
én is fogok találni, majd holnap nézek a neten, meg majd beszélek Michaellel
is.
-
Megoldjuk! – fülig ér a szája, nagy mázlista.
-
Minden
este kellene menned? Vagy csak hétvégenként?
-
Őszintén?
Nem tudom, remélem minden este, szeretném, ha kitöltené az estéimet, addig se
unatkoznék. Amúgy tetszik a szobád, jobb lett, mint volt.
-
Köszi,
nekem is. - mosolyogtam, majd Tori befeküdt az ágyamba és együtt aludtunk
vissza. Reggel felkeltem és úgy döntöttem meglátogatom azt a kis boltot, amit
idefelé jövet láttam. Vettem kenyeret,
tejet, tojást majd haza indultam és készítettem reggelit, felkeltettem Torit és
megreggeliztünk. Majd ő rohant is a meghallgatásra én meg itthon maradtam
egyedül. Neki álltam munka után nézni. Rengeteg állás volt fent, de sajnos
nagyon sok hozzáértést követelt meg. Üzletvezető, tervező, szabó, cukrász,
varrónő, szakács, mind-mind kilőve. Küldtem pár e-mailt oda, ahol bolteladót
vagy recepcióst kerestek, de mindenhonnan negatív visszajelzést kaptam. Úgy
döntöttem sétálok egyet, és felkeresek egy újságost, hisz nem csak a neten
vannak álláshirdetések. Imádtam a tájat, a forgalmat, a levegőt, a fákat,
mindent, ami körül vett. Teljesen más volt London, mint az eddigi helyek, ahol
jártam. Itt zajlott az élet, egy percre
sem volt megállás. Mikor megtaláltam az újságos standot, vettem egy-két
újságot, meg egy tollat és neki álltam egy padon keresgélni, de mit ne mondjak,
itt sem jártam sokkal, több sikerrel, mint az interneten. Sehol semmi.
Kétségbeesésemben haza mentem és felhívtam Michael-t.
-
Ashley,
szia! Na milyen a lakás? Tetszik? – hangja mindig vidáman csengett, és most úgy
éreztem új erőt önt belém.
-
Igen,
nagyon tetszik, nem, tudom, hogy hogyan fogjuk tudni meghálálni Michael! –
próbáltam minél hálásabbak hatni és boldogabbak, de valahogy nem jött össze.
-
Minden
rendben? Olyan furcsa a hangod, nem tetszik a lakás? – rögtön kiszállt minden
boldogság a hangjából.
-
De nagyon tetszik, csak egész nap munka után
kutattam de egy darabot nem találok, egy tucat e-mailt elküldtem, de
mindenhonnan vissza utasítottak. Bezzeg Tori elküld csak három darabot, és
persze, hogy abból London legnépszerűbb clubja hívja be.. – hihetetlen.. én
most féltékeny vagyok?! Nem vagyok normális.
-
Ashley,
nyugi.
-
De
neki mindig minden olyan könnyen megy, semmiért nem kell megszenvednie, mint
nekem. Semmiért..
-
Ashley,
milyen állásokat kerestél? – ismét hangulatváltozást véltem felfedezni a
hangjában, egy cseppnyi reményt, és titokzatosságot.
-
Hát.
Bolti eladó és recepciós. De sehova nem
vagyok elegendő.
-
Recepciós?
Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, tudok egy helyet?
-
Akkor?
Akkor a nyakadba ugranék sírva és visítozva.
–felnevettem, mivel megjelent szemeim előtt ez a kép.
-
Akkor
indulhatsz is, mivel szükségem van egy recepciósra ide a hotelba. Nem nagy
meló, de mindenki rendesen meg van fizetve, és a főnököd a spanod is lenne, na
mit szólsz hozzá?
-
Ez..
Ugye most csak viccelsz. – nem tudtam egyszerűen elhinni, amit mond, házat is
és állást is tud adni egyszerre! Hihetetlen!
-
Halálosan
komolyan beszélek Ashley. Na? Benne vagy?
-
Én.. IGEN! Természetesen! És mikor kell
kezdenem? Hol van? Mi a neve? – persze elnevette magát a kérdése tömkelegére.
Imádom hallani, ahogy nevet.
-
Csillagfény
Hotel. Holnap érted küldök egy taxit kettőre. Megfelel?
-
Meg!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Nem tudom,
hogy hogyan fogom meghálálni neked Michael! Imádlak! – hallottam közben az
ajtót nyitódni, majd becsukódni, és
gyorsan elköszöntem Michael-től és Tori elé mentem, de nem egy boldog arcot
láttam, hanem egy szomorút, és sírt is.
-
Victoria?
Nem sikerült? – oda mentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-
Én..
én megpróbáltam mindent, majd azt mondták.
-
Shh.. Nem kell folytatnod.
-
De kell, mivel FELVETTEK! – a fülembe ordított
mire két méter hátráltam és megvártam, amíg elmúlik a fülem csengése.
-
Tori,
nekem is van állásom! Michael felvett recepciósnak! – és itt elszabadult a
pokol, elkezdtünk visítozni, sírni, ölelkezni, ugrálni, mindent tettünk, ami az
örömünket ki tudta fejezni.
-
Mikor
kezdesz? Én már holnap!
-
Én
is! Úristen nem hiszem el! – egészen estig ugráltunk, mígnem hulla fáradtan, de
izgatottan bedőltünk az ágyba és nagy nehezen állomba merültünk.
Úristen, ma van az első napom a hotelban! Wááá!
Úristen, ma van az első napom a hotelban! Wááá!
-
Torii!!
-
Asssh!
– egyszerre indultunk meg a szobáinkból, hogy felkeltsük a másikat, ami elég
vicces volt, mivel nagy lendülettel indultunk meg mind a ketten és így a földre
huppantunk.
-
Te
miért kelsz még fel? Nem este mész csak be dolgozni? – álltam fel nevetve és a
fenekemet fájlalva.
-
Nem,
azt mondták az első pár héten, menjek be kora reggel, hogy segítsek pakolni,
meg előkészülni estékre, de ez plusz pénz, és az sose jön rosszul.
-
Úristen..
El sem hiszem, hogy ma megyek dolgozni! Hány óra? El kell készülnöm! –és ezzel
ott hagytam egyedül Torit, és felszaladtam keresni valami ruhát.
-
Begöndörítettem
a hajamat, felöltöztem, és mire észbe kaptam 2 óra volt és már dudált a taxi
is. Tori már rég elment ezért becsuktam az ajtót és beültem a taxiba. Az út félóra
volt, és a hotel maga nem volt egy ötcsillagos motel, de az a lepukkant lebuj
sem. Bent a hallban már ott várt Michael, és rögtön a nyakába ugrottam. Először
nem tudta mire venni, majd átölelt, és nevetett. Hátráltam pár lépést és
szemügyre vettem. Korához képest fiatalabbnak nézett ki, nem mintha sokkal
idősebb lett volna tőlem. Senki nem mondta volta meg róla, hogy ő egy
szállodaigazgató. Még mindig istenien néz ki.
-
Huh. Istenien nézel ki Ash. – megfogta a
kezem, és óvatosan megpörgetet, mire kuncogni kezdtem.
-
Te
sem vagy semmi Michael! Egyszerűen mesésen nézel ki!
-
Na
elég a bókokból kisasszony! Ideje munkába állni! Legközelebb fekete szoknya,
fehér blúz, és ez a magas sarkú, remekül áll a lábadon! – ismételten kuncogtam
a főnökösödésén, jól állt neki, elmagyarázta 10 perc alatt, hogy mi lesz a
dolgom, és hogy mit kellesz mondanom az érkező vendégeknek.
-
Érthetően magyaráztam? Az újak betanítása
Carla dolga volt, de ő ment el. Terhes lett.. – megforgatta a szemét, miközben
bemásztam a pult mögé.
-
Igen, felfogtam mindent, innentől boldogulok
egyedül is. Köszönöm még egyszer. – áthajoltam és adtam neki egy puszit, mire
enyhén zavarba jött és kibotladozott a hallból.
Az első napom nem volt valami
forgalmas, viszont volt egy férfi, aki felkeltette az érdeklődésemet. Egy
elegáns nővel jött be az oldalán, míg ő maga baseballsapkát viselt, és még
annak a tetejébe is a fejére húzta a pulcsija kapucniját, és napszemüveget
viselt. Semmit nem tudtam kivenni az arcából. Viszont a nő, nagyon kifinomultan
volt öltözve, egy fekete térd fölé érő ruhát viselt, magas sarkúval, hosszú,
nyílegyenes haja a derekáig leért, és csendben álldogált a férfi mellet, aki
egy bizonyos Eric Fith néven bérelt ki egy szobát estére. Érdekes, kíváncsi
leszek, hogy a továbbiakban is fogok-e még vele találkozni. Utána néztem a
gépen, és egy párszor már volt ebben a szállodában. Hmm.. Telt ajkain és hosszú
ujjain kívül semmit nem láttam belőle, csak a rekedtes hangját hallottam. Ki
kell derítenem ki ez a férfi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése